Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én peresztrojkám (2002) VII/7. Közjáték: győztesek és nyertesek

2010.08.03

Közjáték: győztesek és nyertesek

Elhúzódtam tőlük, és egy pohár bor mellett könyökölve azt magyaráztam magamnak, hogy minden harcban vannak győztesek, és vannak nyertesek. A győztesek a győzelemért küzdöttek, a nyertesek a nyereményért.
- Te - vigasztaltam magamat - kétségtelenül a győztesek közé tartozol. Tagja lehettél annak a szabadcsapatnak, mely a saját civil ruhájában verekedett, rangjelzések és más harci díszek nélkül. Puszta kézzel, élő ütközőként fogta fel a Magyar Apokalipszis lovasainak rohamát, mely szándéka szerint végigsöpört volna az egész országon, és az utolsó szál füvet is letapossa, ha fel meri emelni a fejét. Ti voltatok az ultima ratio, titeket küldtek felrobbanni az elaknásított terepen. Számotok összesen nem haladta meg a százat, „az ország ritkán köszönhetett ilyen sokat ilyen keveseknek”.
A harc lezajlott, az Apokalipszis lovasai nem törtek át, megéltétek a győzelmet, volt egy jó vasárnap estétek, mit nem adtatok volna ezért négy évvel ezelőtt. Győztetek, és ezzel vége, senki sem képzelheti, hogy az ünnepek örökké tartanak.
A csatát lefújó trombitaszó nektek takarodót jelzett. Még itt lebeg a levegőben az utolsó hangfoszlány, de már megindult előre a hátországban felsorakozott, eddig lapító nyertesek gépezete, hogy dübörögve elfoglalja azt a területet, melyet ti őriztetek meg szabadnak.
Ebben, hidd el, nincs semmi rendkívüli. Mindig is úgy volt, hogy az úttörők nem maguknak törik az utat - ez egy történelmi szakma, épp úgy, mint a balek vagy a mártír. Egyszóval: most is megérkeztek a nyertesek, leteszik a feneküket a megfelelő székekbe, gondoskodás történik utólagos érdemeik beszerzéséről, és megint „ők mennek el mindenhová, ahová menni érdemes”.
Gondolkodást serkentő borom közben elfogyott, hoztam magamnak még egy pohárral:
- De hát az Isten szerelmére; belátással kell lennetek, úgy méltányos, hogy ezek a posztok nekik jussanak! Ti mindenképpen meg tudtok élni, mert értetek ahhoz, amit csináltok, ezer kézzel kapnak utánatok, ők, szegények viszont a legrészletesebb szakmai térképeken sincsenek feltüntetve. A többé-kevésbé elfogadható első vonal után kiik menetelnek a nyertesek seregében? A politika területén kívül hol lehetne használni levitézlett nagyköveteket, nyugdíjas tábornokokat, véleményüket hetente változtató csődfilozófusokat, félkézkalmár rendőrtiszteket, akik a reggeli elindulásnál még nem tudhatják, hogy a Parlamentben vagy a börtönben fejezik be a napjukat. Ezt a tényt az sem teheti elfogadhatóvá, hogy az előző nyertesek csapata még alacsonyabb színvonalon állt.
Nincs más teendőtök, lépjetek hátrébb. Kerüljétek el a nyerteseket, még az egyedül fontos ügyekben: mások érdekében sem szabad hozzájuk fordulnotok! Ne kelljen addig ismételgetni a neveteket titkárnőiknek, amíg végül ti szégyellitek el magatokat.
De azért olyasmit ne mondjatok, hogy „nekünk még egyszer ne tessék trombitálni”! Mert ha baj lesz - és ezt biztosra vehetitek -, a nyertesek csak azzal fognak törődni, hogy csempészhetik át nyereményeiket a frontvonalon, és megint csak titeket, egyszervolt győzteseket szólítanák majd az elhagyott lövészárkokba.
Akkor már csak valamilyen jogcímet kerestem, hogy leléphessek a teremből, hamarosan adódott is megfelelő ürügy. Éjfél körül Marton bejelentette:
- Mindjárt hozzuk át Gyulát - mármint Horn elnököt -, jön vele a tévé is.
Ez ellentétben állt a korábbi megállapodásunkkal, így felmentve éreztem magam minden kötelezettségem alól. Kiléptem az ajtón, távozásom semmiféle figyelmet nem keltett, mindenki önmaga adminisztrálásával volt elfoglalva. Kint a pártszékház előtt egy régi KISZ-funkcionárius derékig levetkőzött, és táncolt - ingét harci lobogóként forgatva a feje fölött.
A Blaha Lujza téren még elkaptam az utolsó metrójáratot. Mint korán fekvő ember, még sohasem utaztam ezzel, nem tudtam, hogy az állomáskezelők a hangszóróban jó éjszakát kívánnak az áthaladó szerelvénynek, én is biccentettem, mintha nekem szólt volna a köszöntés. Úgy éreztem, most telt le az én peresztrojkám, visszatérhetek a való életbe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.