Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizenkét szervezet – huszonhét tüntető a görög sztrájkolók mellett

2010.05.07

12 szervezet – 27 tüntető. Ez a mérlege a mai görög sztrájkolók melletti szolidaritási akciónak, amelyet több, (egész pontosan 12) magát baloldalinak nevező csoportocska és gittegylet hirdetett meg a Görög Nagykövetség elé.
A korrektség kedvéért szerepeljen itt a nevük: ATTAC Magyarország, Civil Parlament
Európai Feminista Kezdeményezés - Egy jobb Európáért, Fiatal Baloldali Unió, Magyar Egyesült Baloldal, Magyar Ifjúsági Közösségi Szervezet, Magyar Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány, Marx Károly Társaság, Szociális Charta 2008, Társadalmi Demokráciáért Mozgalom, Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal is.

Mi a közös bennük? Többek között az, hogy mindegyik antiglobalista baloldalinak tartja magát, de valójában olyan fantomszervezetek, amelyek mögött nincs valós tagság, mozgósító erejük a nullával egyenlő. Hogy pontosak legyünk, meg kell jegyeznünk, hogy kb. 5 fiatallal képviseltette magát az MSZOSZ is, akik úgy látszik, a görög munkások mellett képesek kifejezni szolidaritásukat, de ha a magyar dolgozót éri igazságtalanság, már nem ennyire harcosak. Ahhoz viszont nagyon értenek, hogy hogyan kell kizsarolni egy szemlélődőtől azt, hogy tartsa az MSZOSZ-es transzparenst…

Térjünk a lényegre! Miért is volt tragikus az, amit ez a néhány tucat tüntető ma a görög nagykövetség előtt művelt? Nem a résztvevők alacsony száma tette komikussá a mai rendezvényt, sokkal inkább maga szónokok megjelenése, illetve az a szánalmas, lagymatag politikai tartalom, amellyel sikerült nevetségessé tenni a görög munkásság ügyét. Konkretizáljuk a dolgokat! A mai cirkusz (sorry, de tényleg az volt) egyik legfeltűnőbb alakja természetesen maga Vajnai Attila volt, aki rikító kék ingével, barna zakójával inkább hasonlított egy bohócra, semmint egy komolyan vehető baloldali politikusra.
A MEBAL képviseletében Krausz Tamás szólalt fel, és olyan hatást keltett, mintha épp most jött volna a fürdőből. Ugyanis derék Krauszunk, az MSZP-ből kikopott hősünk nem szégyellt strandpapucsban megjelenni és szónokolni a 27 fős hallgatóközönséghez. A sornak még nincs vége! Meglehetősen zavaros gondolatokat fogalmazott meg a fiatal Trasciatti Attila (ruházat: viszonylag tűrhető, 5 helyen lyukas farmer és egy hétköznapi póló), a FIBU vezére, aki arról lett híres a Munkáspárt 2006 berkeiben, hogy a baloldali összefogás égisze alatt azt a maroknyi 2006-os fiatalt is szembe tudta állítani egymással. Így lett a Munkáspárt 2006-nak immár 2 ifjúsági szervezete is: a hataloméhes Trasciatti által vezett FIBU, és a velük ellenszegülő csoportocska, a MIKSZ. No de hagyjuk most a pártpolitikát – egy ideig.
Láttunk tehát bohócót, hallhattunk egy strandpapucsost és egy lázadó ifjú titánt. Egy valamiben mégis egységesek voltak! Mindegyikük zsebre vágott kézzel beszélt a tüntetőkhöz. No comment….

Az, hogy a felszólalok megjelenésükkel a legkisebb tiszteletet sem adták meg a görög dolgozóknak, a problémának csak egy kisebbik része. Természetesen volt egy sokkal komolyabb ok, ami nálunk, a rendezvényen résztvevő kommunistáknál kicsapta a biztosítékot, ez az ok pedig politikai jellegű. Mint köztudott, a görög dolgozókat a PAME szakszervezet vezeti a harcba, amely viszont a görög kommunista párt, azaz a KKE abszolút támogatását élvezi. Nem véletlenül lobognak a görög utcákon a vörös zászlók, és nem véletlen, hogy a KKE sarló-kalapácsával díszített transzparensét feszítették ki a görög kommunista munkások az Akropoliszra Peoples of Europe, RISE UP felirattal.

Mégis, a magyar „szolidaritási akción” egy szó nem hangzott el a görög munkásmegmozdulások fő motorjáról, a PAME-ről, és a magáról a görög kommunista pártról, a KKE-ről sem. A fél órás rendezvény felszólalók száját nem hagyta el sem a „kommunista”, sem az „osztályharc” szó, mintha ezek a fogalmak ismeretlenek lennének Magyarországon. Mint mindennek, ennek is oka van: a KKE elítéli és megveti az eurokommunista irányvonalat, az opportunista Európai Baloldali Pártot és csatlósait, valamint az olyan, MSZOSZ-hez hasonló megalkuvó szakszervezetet, amelyek szavakban ott állnak a munkás mellett, a gyakorlatban nem. A PAME harcos szakszervezet, kommunista szakszervezet, valódi érdekvédelmet ellátó szakszervezet, a görög kommunista párt pedig forradalmi, marxista-leninista élcsapat, amely nem altatja a dolgozókat olyan hangzatos jelszavakkal, mint a „baloldali összefogás”, nem csinál értelmiségi vitaklubot a pártszervezetekből, hanem radikális kiállással ott vonul a görög dolgozó, a görög munkás, a görög pedagógus és nyugdíjas mellett az utcán. Ez a fajta szellemiség messze távol áll az EPB politikájától. Sőt! A KKE arra bíztatja Európa kommunista pártjait, hogy szakítsák meg kapcsolataikat az EPB-vel! Így most már érthető, hogy az EBP magyar csatlósa és szószólója Vajnai Attila, miért éltette az osztályharcban álló KKE helyett a megalkuvó Európai Baloldali Pártot, és miért üdvözölte oly széles mosollyal az egyébként impotens MSZOSZ küldöttségét, ahelyett, hogy a rendezvény valóban a görög dolgozókkal szövetséges KKE-ről és PAME-ról szólt volna.

A mai napnak tehát az a tragikuma, politikai csődje, hogy egy oly nagyszerű ügyet, mint a görög munkások ügyét, a görög osztályharc politikai jelentőségét alig néhány tucat szimpatizáns, egy bohóc, egy strandoló és egy szakadt farmeros srác képviselte Magyarországon – kommunisták, Kommunista Párt nélkül, az osztályharc elhallgatásával.