Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Munkáspárt programja (elfogadta a 23. kongresszus 2011. május 14-én)

2011.05.29

 

Kedves olvasó!

Rengeteg fontos dolog van a világban, s a Munkáspárt Új Programja bizonyára nem a legfontosabb. Bár ki tudja?

A társadalom ma sok mindenben tanácstalan. Kire, mire szavazzak a következő választásokon? Már mindenkit kipróbáltunk, de egyik sem az igazi, még a Fidesz sem. De akkor ki? Ugye, ismerős a dilemma? Nem kérek az egészből, hagyok csapot-papot, külföldre menekülök saját hazám elől. Ugye, erre is láttak már sok példát? Persze, nem mindenki menekülhet, mert ahhoz is pénz kell. De mindenki nem is akar elmenni, itt akar élni, itt vár választ arra, hogy hogyan tovább?

Nos, a Munkáspártnak van válasza, új válasza, s szerintünk jó válasza. Ezt tartalmazzák a következő oldalak. Nem a kádári időkre mutogatunk, hogy de szép is volt, de jó is volt. Az volt, de elmúlt. Nekünk a jövő közösségi társadalmát kell megcéloznunk. Valami újat, ami jobb, mint a régi szocializmus volt, s persze jobb, egészen más, mint amiben most élünk.

Eszmecserére, vitára, közös gondolkodásra hívjuk Önt, a Munkáspárt tagjait és barátait, de mindenki mást is, akit foglalkoztat jövőnk. Nem hordozzuk a zsebünkben a bölcsek kövét, szerintünk más sem. De sokat tudunk a dolgozó emberek világáról, hiszen magunk is abban élünk. Tudjuk, hogy mi a szegénység, a nyomor, a munkanélküliség. Sok elképzelésünk van arra, hogy miként lehetne világunkat átalakítani.

Kíváncsiak vagyunk: Ön mit gondol? Nyitottak vagyunk az Ön gondolatai, eszméi iránt! Nem mindenki akarja a tőkést, a tőkés rendszert megdönteni, de nagyon sok embernek van baja a kapitalizmussal. Kinek a kilakoltatással, kinek a nyugdíjkedvezmény megvonásával, kinek az afganisztáni háborúval, kinek az egyetemek értelmetlen összevonásával. Miért ne gondolkodhatnánk együtt? Miért ne mehetnénk együtt, miért ne küzdhetnénk együtt a tőke uralma, igazságtalansága, kizsákmányolása ellen? Külön-külön nem megy, de együtt talán igen!

Kérjük, írja meg gondolatait! Küldheti e-mailben (info@munkaspart.hu), de postán is (1082 Budapest, Baross utca 61.)

Ha személyesen megkeres bennünket a fenti címen, mindig talál itt valakit.

Ha velem akar személyesen beszélni, hívja közvetlen munkatársamat, Kovács Istvánt (06-70/602-1616) vagy Urbán Istvánnét (06-70/776-7161).

Mindig találunk időt a közös gondolkodásra. Várjuk! Várom!

Thürmer Gyula

Bevezető

1989. december 17-én sok ezer becsületes, egyszerű ember vállalta, hogy nemet mond a tőkés rendszerváltásra, kitart a közösségi társadalom, a szocializmus mellett. A nép Magyarországát féltették, amely évtizedeken át munkát, életet, kiszámítható jövőt biztosított munkásnak, értelmiséginek, parasztnak és alkalmazottnak egyaránt.

Vállalták, hogy folytatják mindazok küzdelmét, akik évszázadokon át azért éltek és haltak, hogy ne a pénz, ne a gazdagság döntsön, hanem a tudás, a munka, s minden ember azzá válhasson, amire vágyik. Vállalták, hogy munkájukkal reményt adnak a rendszerváltás várható veszteseinek. Vállalták, hogy szemben úsznak az árral, akadályozzák a tőkés rendszerváltást.

Dózsa György, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály, Kossuth Lajos, Frankel Leó, a Tanácsköztársaság és a 20. századi magyar szocializmus hagyományain új párt született, a Munkáspárt.

A rendszerváltás két évtizede során más pártok eltűntek, a Munkáspárt viszont él és küzd. A pénz uralma ellen lázadó és harcolni akaró, dolgozó embereknek van kire támaszkodniuk. Küzdöttünk a privatizáció ellen, a kórházak eladása ellen. Harcoltunk a NATO háborús politikája és Magyarország NATO-tagsága ellen. Elmondtuk fenntartásainkat az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal szemben.

A világ változik. A tőkés világ új válságban van. Következményeit valamennyien látjuk. Egyre többen vagyunk, akik elveszítjük állásunkat. Egyre többünk lakását elárverezik, mert nem tudjuk fizetni a ránk erőszakolt hiteleket. A kapitalizmus beteg, és nem gyógyítható. Nem gyógyítható, mert a tőke önzése, kapzsisága, uralkodási vágya a kapitalizmus lényegét jelenti. A tőke mindent maga alá gyűr, az országokat, az embereket, a természetet. A tőke számára csak egy dolog a fontos: a haszon, a profit, a minél több pénz. Bármi áron!

A kapitalizmus ma az egész emberiséget veszélyezteti. A „pénzt minden áron” szemlélet mértéktelen és értelmetlen fogyasztásra ösztönzi az emberiséget. Felemészti a Föld véges nyersanyag- és energiakészleteit, megsemmisíti az élővilágot, a természetet. A tőke útján nem lehet a Földet és az emberiséget megmenteni.

A tőke, a kapitalizmus elleni harc ma egyenlő az emberiség túléléséért vívott küzdelemmel!

A dolgozó emberek Magyarországon még most sem értik, mi is a kapitalizmus. Annak ellenére nem értik, hogy a munkanélküliség, az áremelkedés milliókat taszít nyomorba. Még mindig illúziókban élnek, annak ellenére, hogy sem a tőkés rendszerváltás, sem az ország csatlakozása az Európai Unióhoz nem hozott jobb életet, sőt rosszabbul élünk, mint a rendszerváltás előtt. A Munkáspárt feladata, hogy felvilágosítsa a dolgozó embereket, és harcra szervezze őket.

A kapitalizmus nem hal el önmagától, sem a világban, sem Magyarországon. Harcolni kell ellene!

A tőkés rendszerben csak az a miénk, amit kiküzdünk magunknak.

A tőkés rendszerben is lehet változásokat elérni. Ehhez azonban korlátozni kell a tőkét. Ha küzdünk, a tőkét rákényszeríthetjük reformokra, engedményekre, a közérdek figyelembevételére. A tőke korlátozása a ma forradalma.

Ezt csak úgy érhetjük el, hogy népi hálózatot (népi-dolgozói szövetséget) teremtünk, amely a szolidaritás érdekében egyesíti a dolgozói rétegeket, a tőke ellen harcoló erőket. Olyan önkéntes szövetséget akarunk, amely a közös érdekek alapján összefogja a dolgozói társadalom legtudatosabb tagjait.

A tőkés rendszer lényege e változásokkal sem módosul. A kapitalizmus bajait csak a kapitalizmus felszámolásával, a közösségi társadalom megteremtésével lehet megoldani.

Magyarország kritikus helyzetben van. Új válaszok kellenek, és nekünk vannak ilyen válaszaink.

Új programot tárunk a magyar társadalom elé. Elmondjuk, mit gondolunk a múltról, mi volt jó és mi volt rossz. Elmondjuk, mit tudunk, és mit fogunk tenni a mai tőkés társadalom keretei között azért, hogy a dolgozó emberek ne szavazógépek legyenek, hanem egyre jobban beleszólhassanak saját életük eldöntésébe, legyen munkájuk, életük legyen elviselhetőbb.

Elmondjuk, hogy milyennek képzeljük a jövőt, az emberi szabadságot kiteljesítő közösségi társadalmat.

I. Mit adott a 20. századi szocializmus?

1. A 20. század a szocializmus első nagy kísérleteinek időszaka volt. A Szovjetunióban több mint hetven évig, a kelet-európai országokban mintegy negyven éven át szocialista rendszerek működtek. Történelmileg kevés volt ez az idő ahhoz, hogy kellően megközelítsék az ideális közösségi társadalmat. A tőkés rendszer évszázadok óta kísérletezik, országok egész során próbál ki újabb és újabb recepteket, mégis válságból válságba kerül.

A szocializmusnak, a közösségi társadalomnak nincs vége. Voltak és lesznek sikerek és kudarcok, egymást követik a forradalmi apály és dagály időszakai, de e folyamat történelmileg belátható időn belül elvezet a közösségi társadalom világméretű győzelméhez. Egyre nagyobb gazdagság egyre kevesebbek kezében, egyre nagyobb szegénység egyre több embernek, egyre növekvő lakosság és egyre pusztuló természeti környezet, egyre pusztítóbb haditechnika egyre kevesebbek kezében, egyre jobb technikai lehetőségek és egyre szűkülő demokrácia – ezek olyan ellentmondások, amelyek a tőkés rendszer lényegének tünetei, képtelen őket megoldani, mert képtelen az egyéni és csoport érdekeket a közjó érdekével összhangba hozni.

2. Az egykori szocialista országok népei, köztük mi magyarok is, szocializmust építettünk, és néhány évtized alatt jelentős sikereket értünk el.

A szocializmus – fennállásának első évtizedeitől fogva – munkát és megélhetést, létbiztonságot adott a szocialista országok lakosainak, azoknak a százmillióknak, akik sorsa korábban a nélkülözés, az éhezés és bizonytalanság volt. Ma milliók kerülnek az utcára, és a modern kapitalizmus nem tud értelmes munkát adni az embereknek.

A szocializmus megvalósította a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás régi munkásmozgalmi követelését. Ma az EU-ban az átlagos hivatalos heti munkaidő 48 óra, de kiszolgáltatottságuk miatt sokan kénytelenek több állást vállalni. Magyarországon sokan dolgoznak napi 12-16 órát, beleértve a szombatot és a vasárnapot is, egyszerűen azért, mert nincs más választásuk, féltik a munkahelyüket.

A szocializmus biztosította a tanulás, a kulturális felemelkedés lehetőségét a korábbi rendszer elnyomott rétegei számára. A szegény ember gyereke tanulhatott, a tehetség számított, nem a vagyon. A gyermek, a család a társadalmi gondoskodás középpontjába került. Ma a tanulásban is egyre inkább az dönt, hogy kinek mennyi pénze van. A tudás újra a gazdagok monopóliumává válik.

A szocializmus mindenki számára hozzáférhetővé tette az egészségügyet. Nem volt olyan ember, akit azért ne kezeltek volna időben, mert nem volt pénze. Ma az egészségügy egyre több területét privatizálják, egyre többet kell fizetni, ha nem akar a beteg hónapokat, sőt éveket várni a kezelésre. Eközben az alapjogon járó ellátások színvonala egyre csökken.

A szocializmus először a történelemben nyugdíjat adott a társadalom legszélesebb rétegeinek, beleértve a parasztságot is. 55 éves kortól mehettek nyugdíjba a nők, 60 éves kortól a férfiak. Az állam biztosan garantálta a nyugdíjakat. Ma a nyugdíjkorhatár 65 év, és bizonytalan, hogy a következő nemzedékek valóban kapnak-e nyugdíjat.

A szocializmus viszonylag hosszú békés időszakokat biztosított, korlátok közé szorította a kapitalizmus agresszivitását. Európában több mint negyven éven át nem volt háború. Ahogy megszűnt a szocializmus, az USA és a NATO lerohanta Jugoszláviát. Magyarország a szocializmus évtizedei alatt egyetlen egyszer, 1968-ban vett részt külföldi katonai akcióban. Amióta Magyarország a NATO tagja, már háborúzott a Balkánon, Irakban, Afganisztánban, s még nincs vége.

A szocialista világrendszer léte nélkül a gyarmati országok csak később szabadultak volna fel, vagy talán ma is küzdenének a gyarmatosítók ellen. Ma az USA és tőkés szövetségesei büntetlenül hozhatnak létre újgyarmati bábállamokat Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában, Afganisztánban és másutt.

A tőkés országok dolgozói számára segítség volt a szocializmus léte. Másként senki sem kényszeríthette volna a tőkés köröket azokra a szociális engedményekre, amelyeket a jóléti állam jelent. A szocialista világ példája nélkül nem lett volna „svéd csoda”, nem jött volna létre a „jóléti társadalom”. Ma, amikor ez a kényszer nem létezik, a tőke mindenütt megfosztja a dolgozókat a jóléti vívmányoktól. Növelik a munkaidőt, emelik a nyugdíjkorhatárt, elveszik a nyugdíjkedvezményeket, privatizálják a közszolgáltatást, csökkentik a szociális kiadásokat.

3. A szocializmus nem oldott meg mindent. Nem tudta leküzdeni a szocialista országok öröklött fejletlenségét, bár sokat ledolgozott belőle. Megszüntette a társadalmi termelés – egyéni kisajátítás ellentmondását. Társadalmasította a munkát, a végzett munkával mérve igazságossá tette az elosztást. A dolgozót azonban mint fogyasztót tette érdekeltté, és nem mint termelőt. A dolgozók többsége elidegenedett a tulajdontól, ezért nem érzett felelősséget a közösségi tulajdonért.

Igaz, sikerült sok ígéretes megoldást találni. Például a háztáji gazdaság és a termelőszövetkezet összekapcsolása a magyar mezőgazdaságban kiemelte a nyomorból és elmaradottságból a magyar falut, és irigylésre méltó élelmiszerellátást biztosított az egész országnak.

A szocializmus nem tudta megoldani a nemzetiségi problémákat, így a külföldi magyarság gondjait sem, de enyhítette őket. A szocializmusban az adott ország feladata volt a nemzetiségek jogainak biztosítása, kinek-kinek a saját szülőföldjén. A történelmi sebekről nem beszélt, ugyanakkor világossá tette, hogy magyar és román, magyar és szlovák nem akkor fog jobban élni, ha gyűlölik egymást, hanem akkor, ha mindenütt nő a gazdaság teljesítménye, emelkedik az életszínvonal.

A szocializmus nem tudott olyan politikai rendszert létrehozni, amely automatikusan kizárja a demokrácia mindenfajta megsértését, de ennek leglényegesebb feltételét megteremtette: a hatalom a nép kezében volt. A nép képviseleti úton vett részt az ország irányításában, és közvetlenül a munkahelyi irányításban, az üzemi demokrácia intézményein keresztül.

Nem sikerült azonban olyan hatalmi struktúrát kialakítani, ami biztosította volna a dolgozók közvetlen részvételét a hatalom gyakorlásában, és megakadályozta volna a kontraszelekciót, párt- és állami nomenklatúra kialakulását, amiből az új tőkésosztály lett.

A szocializmus bizonyította, hogy az emberért van, míg a kapitalizmus a tőkéért, a tőke gazdagodásáért. A szocializmus eddigi rövid létezése alatt nem számolhatta fel az évezredes emberi gyengeségeket, a történelmi szereplők hatalomvágyát, az alárendeltek szolgalelkűségét, nem akadályozta meg az erőszakot, nem zárta ki a személyes diktatúra lehetőségét.

A kapitalizmus ugyanebben az időszakban bizonyította, hogy – hiába a nagyobb történelmi múlt, hiába a demokrácia terén szerzett tapasztalat, hiába a több pénz és a gazdagság – nem tudja, és nem akarja megakadályozni a háborúkat, a néppusztítást, a fasizmust. Éppen azért nem, mert mindez a tőke lényegéből fakad. A szocializmust meg lehet szabadítani a lényegétől idegen rárakódásoktól, a kapitalizmus nem képes tartós öngyógyításra. Nekünk kell leváltanunk!

II. Miért szenvedett átmenetileg vereséget a szocializmus?

1. A szocializmus 1917-ben Oroszországban győzelemre jutott. 1945-ben Magyarországon és más kelet-európai országokban, majd 1949-ben Kínában ugyancsak győzött a szocialista forradalom.

A tőke az első pillanattól arra törekedett, hogy visszaszerezze elveszített pozícióit. Mi, magyarok jól emlékszünk, hogy 1919-ben Magyarországon vérbe fojtották a Tanácsköztársaságot, és egy negyedszázadra hatalomra juttatták Horthy Miklóst.

A tőke éppen azért, hogy végezzen a Szovjetunióval, a kommunistákkal, rászabadította a világra a fasizmust. Az európai nagytőke pénze és támogatása nélkül soha nem lett volna Mussolini és Hitler. A tőke nem törődött azzal, hogy a fasizmus háborúkhoz és tízmilliók pusztulásához vezetett. A tőke a fasizmus szellemét azóta sem zárta vissza maradéktalanul a palackba. Mindig akkor veszi elő, amikor szüksége van rá. A tőke pénze és támogatása nélkül nem lett volna Pinochet Chilében, nem lettek volna „fekete ezredesek” Görögországban, nem fenyegetőznének szélsőjobboldali, nacionalista és fasiszta elemek napjainkban.

A tőke a történelmi ellentámadás jegyében indította el a harmadik világháborút, azaz a hidegháborút (1946-1990). A tőkés erők első kísérletei a szocialista forradalmak megállítására kudarcot vallottak, sőt a szocializmus erői gyarapodtak. 1953-ban, a koreai háború végén Koreát ugyan sikerült két részre osztani, de nem sikerült a szocialista Koreát, a KNDK-t eltörölni a Föld felszínéről. A vietnami nép, a szocialista Vietnam történelmi győzelmet aratott a franciák felett 1954-ben, majd 1975-ben az USA felett. 1959-ben megszületett a szocialista Kuba, majd a szocialista Laosz.

1956-ban a szocializmus erői Magyarországon és Kelet-Európában megvédték a munkás-paraszt hatalmat. Ennek jelentőségén mit sem változtat az, hogy ez a Szovjetunió, a szovjet fegyveres erők segítségével történt. 1961-ben az amerikai tőkés erők a kubai szocializmust akarták megfojtani. Sikertelenül! Kuba – bár folyamatos amerikai blokád alatt – ma is él.

1968-ban a tőkés erők újabb vállalkozásba kezdtek a szocializmus megdöntésére. A cél a szocialista Csehszlovákia megdöntése, és ezen keresztül az egész szocialista világra kiterjedő láncreakció elindítása volt. Ezzel üzentek saját népeiknek is, a párizsi munkásságnak és ifjúságnak is, amely 1968-ban kis híján forradalmat robbantott ki. Világossá tették, hogy a tőke bármi áron megvédi a kapitalizmust. 1968-ban azonban ismételten sikerült megvédeni a szocializmust. Az imperializmus Európában – a következő mintegy két évtizedben – nem mert újabb ellenforradalmat kirobbantani.

2. Miért volt képes a szocializmus ebben az időszakban megvédeni önmagát?

2.1. Mindenekelőtt azért, mert a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista ország megteremtette a katonai erőegyensúlyt. A szocializmus legyőzése katonai erővel a tőke számára olyan áldozatokkal járt volna, amelyet nem mert vállalni. A katonai erőegyensúly gazdasági hátterét a szocialista országok gazdasági sikerei, népeik önfeláldozó erőfeszítései jelentették.

2.2. Fontos szerepe volt annak, hogy ebben az időszakban a szocialista országok alapvetően egy irányba haladtak, egymást segítették és támogatták. A 60-as évekig a Szovjetunió és Kína álláspontja szinte azonos volt, szövetségesek és barátok voltak. Így az 1956-os magyarországi eseményeket a más területen meglévő különbségek ellenére azonosan ítélte meg a Szovjetunió, Kína, Jugoszlávia, ami elengedhetetlen feltétele volt az összehangolt fellépésnek.

2.3. Nagy jelentősége volt annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom pártjai a 60-as évek végéig alapvetően egységesen léptek fel. A kommunista pártok a Szovjetuniót és Kínát barátnak, a kapitalizmust pedig ellenségnek tekintették. Ezt jelezte a munkáspártok 1957-es és 1969-es moszkvai világtalálkozója is.

2.4. 1989-91 között azonban a tőkés erők megdöntötték a szocializmust Magyarországon és más kelet-európai országokban. Elérték a Szovjetunió feloszlatását. Ezzel megszüntették a szocialista országok integrációs szervezeteit, a Varsói Szerződést (1955-1991) és a KGST-t (1949-1991) is. Ázsiában és Latin-Amerikában nem tudták felszámolni a szocialista rendszereket, de politikai, gazdasági és katonai nyomással korlátozták mozgásterüket.

III. Miért sikerült a tőkének átmeneti győzelmet aratnia a szocializmus felett?

3.1. A tőkés országok elvileg új módszereket vetettek be, totális médiaháborút indítottak. A médiaháború ugyanazon célokat követte, mint minden más háború, így méretei és totális jellege alapján joggal nevezhető a negyedik világháborúnak.

3.2. Megszűnt a katonai erőegyensúly. A tőkés erőknek már nem volt félnivalójuk egy esetleges világméretű háború kirobbantásától, mert az erőviszonyok eltolódása miatt biztosak voltak saját győzelmükben.

A katonai erőegyensúly nem azért szűnt meg, mert a Szovjetunió és a szocialista világ nem bírta a fegyverkezési versenyt. Bírta volna tovább is, bár természetesen nehezebben, mint a nagyobb gazdasági háttérrel rendelkező USA.

Az erőegyensúly megszűnéséhez politikai okok vezettek. A Szovjetunió vezetésében a 60-as évektől kezdve fokozatosan kialakult az a nézet, hogy a szocialista forradalmak eredményesen folytatódnak, a gyarmati országok felszabadulnak, és ilyen helyzetben lehetőség van katonai téren, a fegyverkezésben engedményeket tenni a Nyugatnak. A szovjet vezetés elutasította a kínai vezetés véleményét, amely az imperializmus elleni határozott küzdelmet követelte. Ez volt a békés egymás mellett élés elvének téves és helytelen értelmezése.

A Szovjetunió leszerelte szárazföldi erőinek és haditengerészetének jelentős részét. A 60-as évek végétől pedig olyan fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodások egész sorát kötötte az USAval, amelyek megbontották a nehezen létrejött katonai egyensúlyt, sőt sebezhetővé tették a Szovjetuniót. Nem a leszerelés volt a hiba, hanem az amerikaiaknak tett egyoldalú engedmények egész sora. A katonai erőegyensúly nélkül a szocialista világ minden más területen támadhatóvá vált, hiszen éppen ezzel az eszközzel gyakorolt legnagyobb hatást a kapitalista országokra.

3.3. Az 1989-91-es tőkés rendszerváltások kiváltó okai közé tartozik az is, hogy az imperialista erők koncentrált gazdasági, katonai, ideológiai, politikai támadást indítottak a szocialista világ ellen. A tőkés alapítványok, mint egykor a hittérítők, már jóval a gyarmatosítók előtt megjelentek a szocialista országokban, és előkészítették a szellemi ellenforradalmat. Fellazították a szocialista országok társadalmát. Az értelmiséggel, a politikai vezetők egy részével elhitették, hogy a szocializmus hibáira nincs más megoldás, mint a kapitalizmus bevezetése. Tanulva 1956 és 1968 tapasztalataiból, az embereket nem állították választás elé, nem kellett kapitalizmus és szocializmus közül választani, nem voltak barikádok, csak békés rendszerváltásnak nevezett ellenforradalmak.

3.4. Az okok között nem lehet hallgatni arról, hogy a 70-es években a kőolaj árának emelkedése miatt hatalmas pénzkészletek halmozódtak fel a tőkés világban. Ezt arra használták, hogy kölcsönök felvételére bírják rá a gondokkal küzdő szocialista országokat. A kedvező kölcsönökről hamarosan kiderült, hogy igazából arra valók, hogy politikai engedményeket zsaroljanak ki. Ma Magyarország sokkal többel tartozik a világnak, mint 1990-ben, mégsem akarják a jelenlegi rendszert megdönteni.

A szocialista rendszer idején felvett kölcsönöket a gazdaság fejlesztésére és az életszínvonal fenntartására fordították. A hitelek az állami vagyont gyarapították, gyárak, lakótelepek épültek. A rendszer tudatosan nem hárította át a lakosságra az energiaárak emelkedését, s a különbséget a hitelekből fedezte. Ez különbözik attól, ami 1990 óta történt. A tőkés rendszer ma azért vesz fel újabb hiteleket, hogy a régieket törlessze. Az állami vagyon privatizálásából fizeti az adósságot, az állami vagyon így eltűnik. Az adósság jelentős részét végül is az emberekkel fizetteti meg. Ez a különbség a rendszerek közötti különbségből adódik.

3.5. A tőkés ellenforradalmakat nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett volna végrehajtani, ha az egyes szocialista országokban nem lettek volna belső okok is. A döntő belső okot abban kell keresni, hogy a szocialista országok vezetésében kialakult egy reformista-opportunista szárny, amely fokozatosan feladta a szocializmus pozícióit.

E folyamat már az SZKP 20. kongresszusával elindult. Sztálin bűnössé nyilvánítása döntően nem a szocializmus további fejlődését szolgálta, hanem Hruscsov, illetve az általa képviselt szocializmusfelfogás győzelmét. Sztálin jogos és helyes bírálatát arra használták, hogy életműve pozitív elemeit is elvessék, megfosszák a szocialista országok társadalmát a biztos történelmi tudattól. Nem véletlen, hogy a nemzetközi mozgalom számos pártja, a kínaiaktól kezdve a brazilokig sohasem azonosult a szovjet párt 1956-os határozataival.

Később a gorbacsovi peresztrojka, a glasznoszty, a korszerűsítés, az Európához való közeledés címén bevezették a többpártrendszert, engedélyezték, sőt támogatták a szocializmussal szemben fellépő pártok működését. A depolitizálás hamis jelszavával a hadsereget, a nemzetbiztonsági szerveket kivonták a párt és a nép ellenőrzése alól. A rendszerváltásokat a reformista-opportunista erők készítették elő és hajtották végre lényegében mindenütt. Ezek az erők tudatosan átlépték azt a határt, amikor már nem a szocializmus reformjáról, hanem a tőkés rendszer bevezetéséről beszélünk.

A 20. kongresszus után egyre inkább alábecsülték az osztályharc szükségességét. Figyelmen kívül hagyták, hogy a régi uralkodó osztályok képviselői és azok leszármazottai még éltek, a piacgazdasági elemek alkalmazása pedig a polgári erők újjászületését is elősegíti. A pártokat nem készítették fel a tényleges osztályharcra. Az osztályharc jelenlétét tagadták az MSZMP vezetői is 1986-89-ben, akik ellenfélnek, sőt partnernek tekintették a hatalom megszerzésére szervezkedő polgári ellenzéket. A következményeket valamennyien elszenvedjük.

A magyar és nemzetközi mozgalom tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy az emberek meggyőzése és más politikai eszközök jelentik a leghatékonyabb eszközt. Nem azonosulhatunk az erőszak mértéktelen alkalmazásával, sem a sztálini korszak törvénytelenségeivel, sem a Rákosi-korszak bűneivel. Tudni kell azonban, hogy a tőke soha nem mondott le az erőszak alkalmazásáról. A kapitalizmus ellen küzdő erőket igyekeznek a jog, a média, a pénz eszközével elfojtani, de nem riadnak vissza a börtönök, a kivégzések, az államcsínyek, a terror, az erőszak alkalmazásától sem. A kizsákmányoltak osztályának, a munkásságnak mindig készen kell állnia arra, hogy megvédje önmagát.

3.6. Nem hallgatható el a kommunista erők felelőssége sem. A kormányzó kommunista pártok kommunista erői fokozatosan elszigetelődtek. Ennek oka az is, hogy vezetőik elszakadtak a néptől, nem érzékelték az emberek hangulatát. Ez tette lehetetlenné a tömegek mozgósítását Magyarországon 1989-ben, vagy Oroszországban 1991-ben. Az egykor a munkásosztályból verbuválódott vezetők elvesztették érzékenységüket a munkásság problémái iránt. Gyermekeik, a felnövekvő új nemzedékek technokratákká váltak, elveszítették a szocializmusba vetett hitet.

A tőkés kulturális és eszmei offenzíva ellensúlyozására nem volt hatékony szocialista kulturális és szellemi offenzíva. Hagyták, hogy a lakosság jelentős része a nyugati divat, a tőkés szellemi befolyások alá kerüljön. A közvéleményben nem tudatosult, hogy a nyugat-európai államok jóléti vívmányait jórészt a szocialista országok példája kényszerítette ki. A kommunista erők nem voltak képesek megszervezni a dolgozók tömeges ellenállását az ellenforradalom támadásával szemben.

3.7. Szerepe volt annak is, hogy a szocialista országok korábbi egysége megbomlott. A 60-as évektől a Szovjetunió és Kína között ellenséges viszony alakult ki. Az imperialista erők folyamatosan kijátszhatták a kínai kártyát a Szovjetunió ellen, az orosz kártyát Kína ellen. Jugoszlávia, Albánia, a KNDK végleg kívül maradt a szocialista országok együttműködési rendszerén, Románia pedig különutas politikát folytatott.

3.8. Nem elhanyagolható szerepet játszott az is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom korábbi egysége megszűnt. Az 1960-as évektől az SZKP és a Kínai KP teljes mértékben eltávolodott egymástól, és ez megosztotta a mozgalmat. A gorbacsovi vezetés nem kereste a kibékülés és a fenyegető ellenforradalom elleni közös fellépés lehetőségét, sőt 1989-ben a kínaiakra akarták erőltetni saját peresztrojka-koncepciójukat. Az SZKP a szovjet politikai gondolkodás tételeit dogmaként igyekezett elfogadtatni a nemzetközi mozgalommal, és ez jelentős mértékben sikerült is. A nemzeti sajátosságokra épülő szocializmus elfogadhatatlan volt az SZKP számára. Ez kizárta azt is, hogy a kínai, vietnami, jugoszláv és más nemzeti koncepciók egymást gazdagítsák.

Ez az időszak együtt járt a nyugat-európai kommunista pártok társadalmi bázisának átalakulásával, az értelmiségi befolyás növekedésével, a tényleges munkástömegek arányának csökkenésével. Európában kialakultak az eurókommunista pártok, amelyek elutasították a Nagy Október forradalmasító hatását, a szocialista országok tapasztalatait, abszolutizálták a nyugat-európai országok sajátosságait, és revízió alá vették az alapvető marxista tételeket. Ezek a nézetek mind a mai napig károsan hatnak az európai kommunista mozgalomra, akadályozzák a munkásság harcát, azt az illúziót keltik, hogy a polgári demokratikus rendszerbe való integrálódás útján el lehet jutni a szocializmusba, azaz egy szép napon polgári demokratikus választások útján be lehet vezetni a szocializmust.

IV. A magyarországi szocializmus történelmi tanulságai

4.1. Magyarországon a közösségi társadalom sajátos módon jött létre. Európa háború utáni rendjét a győztes hatalmak megállapodásai, köztük az 1945. évi jaltai megállapodás szabályozta. A szocialista Szovjetunió a nemzetközi jog adta lehetőséget felhasználva elősegítette, hogy Kelet-Európa népei megszabaduljanak a feudalizmus maradványaitól és a tőkés kizsákmányolástól.

1945-48 között Kelet-Európában - köztük Magyarországon - győzött a szocialista forradalom. Új szocialista országok születtek.

A magyar munkásság is megharcolta a maga forradalmát. 1945-48 között jelentős nemzeti feladatokat teljesített: földhöz juttatta a parasztságot, választójogot adott a széles tömegeknek, létrehozta a népi-demokratikus államot. Példát mutatott abból, hogy a nemzet felemelkedése érdekében lehetséges a különböző ideológiájú pártok együttműködése.

A magyar munkásság a szocialista forradalmat ennek ellenére szinte ajándékba kapta a történelemtől. Sem Magyarországon, sem Közép-Európa más országaiban a szocializmus kivívása nem kapcsolódott össze olyan közös nemzeti feladatokkal, mint a gyarmati sors megszüntetése, az állami függetlenség kivívása.

A könnyen kapott szocializmust könnyedén is adták fel negyven évvel később.

4.2. Magyarország a fejletlen országok közé tartozott 1945-ben. Magyarország lemaradása a nyugat-európai országokhoz képest nem a szocializmussal kezdődött, hanem történelmi fejlődésének következménye. Elég a tatárjárásra, a török hódoltságra, az osztrák uralomra gondolni. Magyarországon a kapitalizmus is később alakult ki, mint Nyugat-Európában. A szocializmus nem növelte a lemaradást, hanem ellenkezőleg, csökkentette.

4.3. 1948-49-ben a kommunista párt szövetségeseivel együtt többségbe kerül a hatalomban, a szocializmus békés úton győzelemre jut. A gazdaság terén felszámolják a tőkés magántulajdon többségét, a gazdaság, a tulajdon zöme közösségi tulajdonba kerül. Ennek Magyarországon két formája alakul ki: az állami és a szövetkezeti tulajdon. Kulturális téren elindul a tömegek bevonása az oktatásba, szegények milliói jutnak iskolai végzettséghez, sőt egyetemi diplomához. A külpolitika terén is irányváltást hajtanak végre. Magyarország szövetségese nem a tőkés Nyugat, hanem a szocialista Kelet, mindenekelőtt a Szovjetunió. 1949-ben létrejön a gazdasági integrációs szervezet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), 1955-ben pedig a katonai szervezet, a Varsói Szerződés. Mindez együttvéve jelenti, hogy Magyarország a szocializmus útjára tért. 1990-ben ennek fordítottja történik, visszatérítve Magyarországot a kapitalizmus útjára.

4.4. Az ötvenes évek kommunista pártja a Magyar Dolgozók Pártja. A Magyar Dolgozók Pártja 1948. júniusában jön létre. Politikailag ez azt jelenti, hogy a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt balszárnya egyesül a hatalom megtartására és gyakorlására. Szervezetileg azt jelenti, hogy a kommunista szervezetek magukba olvasztják a szociáldemokratákat. Mint tudjuk, 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején pont a fordítottja történik. Miért kötnek kompromisszumot a kommunisták és a szociáldemokraták, illetve azok balszárnya? Nos, azért, mert tudják,  hogy a baloldali szavazótábort csak így tudják egyesíteni, ez pedig feltétele a polgári pártok legyőzésének. Bíznak-e egymásban? Nyilvánvalóan nem. A kommunisták tudják, hogy 1919-ben a szociáldemokraták árulták el a Tanácsköztársaságot. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy 1919. augusztusában a Peidl Gyula vezette szociáldemokrata kormány néhány nap alatt megsemmisíti a Tanácsköztársaság valamennyi intézkedését. Nehezen élték meg azt is, hogy a Bethlen-Peyer paktum nyomán a szocdemek a parlamentben voltak, a kommunisták pedig a börtönben.

A szocdemek fenntartással kezelik, hogy a kommunisták meghatározó emberei a Szovjetunióból jöttek. Idegen nekik a kommunisták belső zártsága. A magyarországi szociáldemokráciában nagy hagyománya van a munkásotthonoknak, vitakluboknak és más kötetlen formáknak. Idegen Sztálin, és persze Rákosi személyének dicsőítése is, ilyesmi náluk nincs. Nyilván van félelem is bennük, mert tudják, hogy a kommunisták – a szó jó és rossz értelmében – nagyon következetesen küzdenek céljaik eléréséért.

1948-ban hibáznak elődeink, amikor egyesítik a két pártot. Soha nem tudják egymást teljesen elfogadni. A kommunista vezetés is idegen testként kezeli a szocdemeket. Az 50-es években sokan közülük börtönbe kerülnek. 1957 után már ilyen veszély nincs, de a kádári MSZMP csak nagyon korlátozottan engedi őket funkciókhoz. De ami ennél fontosabb: a két mozgalom egyszerű hívei soha sem veszik át egymás értékeit.

Mai szemmel nézve úgy tűnik, helyesebb lett volna, ha a két párt koalícióra lép egymással. Ha a szocializmus politikai rendszerén belül kialakítanak olyan váltógazdaságot, mint ami a kapitalizmusban van.

4.5. Az MDP történelmi érdeme, hogy jól vagy rosszul, de elindítja Magyarországon a szocializmust. A szocializmus a társadalom többségének többet ad, mint a megelőző rendszerek. A szocialista építésben nincs a magyar kommunistáknak tapasztalatuk, ezért kézenfekvő, hogy átveszik a gyakorlatban már létező szovjet megoldásokat. A moszkvai tervezőasztalon született, és a szovjet sajátosságokhoz igazodó megoldások a magyar valóságba nem mindig illettek bele. A szovjet példa egyszerű átvétele, a helyi sajátosságok figyelmen kívül hagyása hiba volt.

Az ötvenes években a szocializmus építésében számos torzulás következik be. Először is, működtek ugyan a kollektív vezetés intézményei, de az alapvető döntéseket négy ember, Rákosi, Gerő, Farkas és Révai hozták. Ennek középpontjában a főtitkár, Rákosi állt. Rákosi számos kérdésben személyesen döntött. Másodszor, a pártvezetés, személyesen Rákosi átvette a kormány, az állami szervek funkcióit. Harmadszor, a vezetés fokozatosan elszakadt a tömegektől, aminek következtében számos rossz döntést hoztak.

Sok oka van annak, hogy ilyen helyzet jöhet létre 1948-56 között. Nem vitatható, hogy szükség van a hatalom bizonyos koncentrálására, hiszen, sose feledjük, ez a hidegháború, a nemzetközi és a hazai osztályharc legkeményebb időszaka. Másrészt, Rákosi és vezetőtársai előszeretettel másolják azt, amit láttak a Szovjetunióban. A felelősséget nem lehet a szovjetekre kenni, de tény, hogy akkor csak ez a tapasztalat állt rendelkezésre. Harmadrészt, és ez nagyon fontos: ekkoriban még túl fiatalok a szocializmus politikai intézményei. Három-négy év után nem lehet elvárni, hogy egy elvileg is új gépezet jól működjön. Mindebből következik két dolog: a személyi kultusz, a politikai intézmények torzulása nem a szocializmus, mint rendszer következménye. Másrészt, ami megtörtént a szocializmus kezdeti szakaszában, az – éppen a tapasztalatok birtokában – elkerülhető a jövőben, egy új szocialista társadalom megteremtésekor.

Az ötvenes évek törvénysértéseire, a Rajk-perre, és más koncepciós perekre nincs mentség. Az 50-es évek törvénysértései nem a szocialista rendszerből következtek. Rákosi és vezetőtársainak diktatórikus vezetése sem a rendszer következménye, hanem az ő személyes hibájuk. Az azonban igaz, hogy az 50-es években még nem alakult ki olyan rendszer, amely automatikusan leleplezi az egyéni hibákat és bűnöket.

4.6. Az MDP Központi Vezetősége 1953. júniusában feltárja a szocialista építés torzulásait, de a helyes elemzést nem követik helyes lépések. Sztálin halála után Nagy Imre miniszterelnöksége alatt megkezdődik a kihátrálás a szocializmusból. Nagy Imre leváltása nem hozza meg a kívánt eredményt, mivel Rákosi irányításával a szocializmus helyreállítása címén a korábbi, helytelennek bizonyult módszerek kerülnek ismét előtérbe. Ez vezet el ahhoz, hogy az ötvenes évek közepére válság alakul ki. A létszámában túlságosan nagyra növekedett MDP elveszíti élcsapat jellegét, nem képes ellátni a társadalom vezetését, választ adni az emberek elégedetlenségére.

4.7. Ezt a helyzetet használja ki a nemzetközi imperializmus és a magyarországi tőkés erők, és tesznek kísérletet 1956-ban a szocializmus megdöntésére. Az 1956-os események népi elégedetlenséggel kezdődnek. Az emberek jogosan tiltakoznak a demokrácia korlátozása, a nehéz életviszonyok, a hatalom önkényeskedései miatt. A népi elégedetlenség azonban hamarosan tőkés ellenforradalommá növi ki magát.

Az MDP történelmi hibája, hogy felrúgja saját maga szabályait, megsérti a szocializmus eszméit, s ezért végül képtelen lesz megvédeni a szocializmust. 1956 eseményei elsodorják. Helyébe lép az MSZMP.

4.8. Az MSZMP vezetésében folyamatosan két irányzat van jelen: egy forradalmi, marxista irányzat és egy kispolgári-szociáldemokrata-liberális. A liberálisok jelenléte magyar sajátosság.

A forradalmi-marxista irányzat Kádár János vezetésével vállalta 1956-ban az osztályharcot, helyreállította a szocializmust. Az MSZMP a 60-as évektől átformálta a falut, az egyéni parasztság szövetkezetekbe tömörült. Nagy ipari üzemek egész sora született, erős munkásbázissal.

A kispolgári-szociáldemokrata-liberális irányzat – felismerve a nemzetközi és a hazai erőviszonyokat – 1956-57-ben kiegyezett a forradalmi-marxista szárnnyal. Az 1960-as évektől azonban fokozatosan felerősödött a kispolgári-szociáldemokrataliberális szárny. Ők voltak a gazdasági reformok fő hangadói. A szocializmus tényleges gazdasági problémái megoldásának szükségességét arra használták, hogy egyre nagyobb mértékben vegyék át a tőkés gazdaság elemeit. Lenin tételét az „új gazdaságpolitikáról”, azaz a tőkés módszerek alkalmazásáról abszolutizálták. Tudatosan elfelejtik, hogy a szocializmus alaptörvénye nem a piachoz kapcsolódik, lényege nem a pénz. A szocializmus lényege a maximális profit helyett a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése.

Az MSZMP vezetése kommunista részének ébersége fokozatosan csökken. Az 1968-as reformok nemzetközi elismerése, a valódi gazdasági eredmények késlekedése ellenére azt a hitet erősítik, hogy a magyar út helyes. A tőkés világ pozitív reagálása megtéveszti a pártvezetés többségét. Megfeledkeznek arról az alapvető tényről, hogy a tőkés világ nem azért támogat bármit is egy szocialista országban, legyen az a magyarországi gazdasági reform, hogy erősödjék a szocializmus, hanem azért, hogy fokozatosan fellazítsák a szocializmust, és előkészítsék a talajt a közösségi társadalom megdöntésére, a kapitalizmus bevezetésére.

A 70-es években történnek lépések, mindenekelőtt az 1972-es KB-határozattal arra, hogy a vezetés felmérje a gazdasági reform valóságos hatásait, és egyúttal arra is, hogy az életszínvonal terén is jelentősen felzárkózó parasztság mellett az 50 nagyüzem dolgozói, és általában a munkásosztály is nyertese legyen a reformnak. A pártvezetésre azonban egyre nagyobb hatást gyakorol a liberális gazdasági ideológiát valló és polgári életvitelű értelmiség. Ezért válik erősebbé a „a reform folytatása” mellett kiálló másik szárny befolyása.

4.9. Az MSZMP vezetésének kommunista része a 70-es évektől véglegesnek és visszafordíthatatlannak tekinti a szocializmust Magyarországon. Uralkodóvá válik az a nézet, hogy a belső ellenzéki erők nem jelentek életveszélyt a szocializmusra, velük szemben nincs szükség osztályharcra. Jellemző, hogy a pártvezetésben nem az adminisztratív terület foglalkozik velük, hanem a liberális ellenőrzés alatt álló kulturális osztály.

A párt- és állami vezetők egy része kispolgári életmódot vesz fel, hatalmát vagyonszerzésre használja, sokan közülük pökhendi kiskirályokká válnak. A vezetés egy része gondolkodásában, életvitelében elszakad a tömegektől, félredobja a párt és a munkásmozgalom értékeit.

A pártvezetés elhanyagolja a párttagság, és általában a dolgozó osztályok osztályharcos nevelését. Az a helyes döntés, hogy a munkásoknak telkeket osztogatnak, kocsihoz juttatják őket, a visszájára fordul. A munkásosztály fokozatosan kispolgárosodik. Nem sikerül megértetni a dolgozókkal, hogy mindezt azért kapják, mert munkáshatalom, szocializmus van.

4.10. Az MSZMP vezetése súlyos hibát követ el, amikor engedi, hogy Magyarország az 1970-es évektől egyre nagyobb mértékben nyugati kölcsönöket vegyen fel. A 70-es években az olajárak növekedése miatt hatalmas szabad pénzek halmozódnak fel nyugaton. A tőkés erők keresik e pénzek felhasználásának lehetőségét. A pártvezetés szociáldemokrata-kispolgári része – összefogva a liberális közgazdász és más értelmiségi körökkel – meggyőzik a pártvezetést, személyesen Kádár Jánost, hogy a hitelfelvételnek nincsenek veszélyei. A valóságban Magyarország egyre inkább alkalmazkodik a nyugati tőkés erők elvárásaihoz, és megkezdődik a tőkés gazdaság elemeinek egyre nagyobb mértékű átvétele. A különböző rejtett vállalkozási formák engedélyezésével, a kétszintű bankrendszer bevezetésével, a társadalombiztosítási rendszer átalakítását megalapozó lépésekkel megkezdődik a kihátrálás a szocializmusból.

4.11. A Kádár János vezette MSZMP nem képes a belső megújulásra. A munkásmozgalom első nemzedékei, amelyek átélték a szocializmusért vívott harc tapasztalatait, kiszorulnak a vezetésből. Helyükre új nemzedékek lépnek, amelyeknek nincsenek osztályharcos tapasztalataik. A pártvezetés fokozatosan elszakad a tömegektől. Megszületnek a pragmatikus vezetők, akik később szerepet vállalnak a rendszerváltásban, majd később MSZP-s vezetőkként okoznak felbecsülhetetlen károkat az országnak, a baloldalnak.

V. Mi történt 1989-90-ben?

5.1. 1989-90-ben megváltozott a társadalmi rendszer, a közösségi társadalomból átléptünk a tőke, a pénz társadalmába, a kapitalizmusba. Nem volt háború, nem dörögtek a fegyverek. Csak azt vettük észre, hogy egyik nap országunk neve még Népköztársaság, a következő napon már Köztársaság. Egyik héten még állami üzemekbe mentünk dolgozni, a következő héten már privatizált kft volt a munkahelyünk.

Ugyanabban az országban éltünk, de nem egyformán éltük meg a tőkés rendszerváltást. A rendszerváltó értelmiség, a magyar és külföldi tőkések számára „dicsőséges forradalom” volt, úgymond „visszatérés Európába”.

A dolgozó emberek számára a rendszerváltás a biztos munkahely, a kiszámítható jövő, az ingyenes egészségügy és oktatás, és a szocializmus más értékeinek elvesztését jelentette. Még akkor is, ha ezt sokan nem ismerték fel, s abban reménykedtek, hogy a régiből megmarad minden, ami jó volt, és hozzájön az, ami az újban jónak tűnt.

5.2. A tőkés rendszerváltás politikai téren szétzúzta a szocializmus politikai rendszerét. Korábban minden hatalom a dolgozó népé volt. A dolgozó emberek képviselői döntöttek a parlamentben, az önkormányzatokban. Ma a tőkések, a gazdagok képviselői, hivatásos politikusok vannak ott, és döntenek a mi sorsunkról is. A tőkés rendszerváltás felszámolta a szocializmus gazdasági alapjait, és létrehozta a tőkés rendszer gazdaságát. Korábban az üzemek, a vállalatok a közösség, az állam, a szövetkezetek tulajdonában voltak. Ma a gazdaság zöme a magántőke tulajdona. Korábban nem voltak külföldi cégek Magyarországon, ma a bankok, az ipari üzemek nagy része külföldiek kezében van, és ők viszik el a hasznot.

A rendszerváltás nem volt forradalom. A forradalom lényege éppen az, hogy egy régi, elavult társadalmi rendszer helyébe egy újat, egy jobbat hoz. 1989-90 nem vitte előre az országot, hanem súlyos károkat okozott. Az ország élete más irányt vett, de nem jobbat. A rendszerváltók a szocializmus megdöntésére és a kapitalizmus bevezetésére 1989-90-ben ravasz taktikát alkalmaztak, a békés rendszerváltás taktikáját. Senki sem mondta azt, hogy kapitalizmus lesz, mindenki csak Európáról, demokráciáról, jólétről, szociális piacgazdaságról beszélt. Az emberek nagy része elhitte.

VI. Kik csinálták a tőkés rendszerváltást?

6.1. A rendszerváltást nem lehetett volna békésen végrehajtani, ha erős kommunista párt vezeti 1989-90-ben az országot. Az MSZMP azonban erre az időre megroppant, elvesztette világos marxista-leninista jellegét. A pártvezetés forradalmi-marxista erői fokozatosan adták fel állásaikat, és hátráltak ki a szocializmusból.

A pártvezetés teret engedett a reformköri mozgalomnak, amely nyílt célja a párt szétverése volt. A KISZ-t és a szakszervezeteket leválasztották a párt oldaláról, sőt szembeállították vele. Meghirdették és végrehajtották a Magyar Néphadsereg depolitizálását, azaz „politikától való mentesítését”. Az állambiztonsági szerveket kitették a polgári ellenzék folyamatos támadásainak. A Munkásőrséget leszerelték. 1989 végére a munkás-paraszt hatalom védtelen maradt.

A vezetés kispolgári-szociáldemokrata-liberális irányzata pedig egyre erőteljesebb támadásba lendült. Végül kiegyezett a nemzetközi nagytőke képviselőivel és a hazai polgári ellenzékkel. A kiegyezés azt jelentette, hogy az MSZMP békésen átadta a hatalmat, a rendszerváltásban résztvevő egykori MSZMP-s káderek pedig beilleszkedhettek a kapitalizmusba.

A párttitkár, az igazgató privatizálta a gyárat, tőkés lett. A tőkés bank hitelezte a privatizációt. A tőkés elzavarta a dolgozókat, eladta a gyárak eszközeit, ezzel felhalmozta eredeti tőkéjét, a vagyonát, részvényeit.

6.2. A rendszerváltás másik lényeges szereplője a Szovjetunió vezetése. Gorbacsov a peresztrojka koncepciójával eltérítette a Szovjetuniót a szocializmus útjáról. A szovjet vezetés kiegyezett a Nyugattal, belement a második világháborút követő rendszer felszámolásába. Nem támasztott akadályt Németország tőkés egyesítése, és a kelet-európai szocialista rendszerek feladása ellen.

6.3. A tőkés rendszerváltást előmozdító erők közé tartoztak azok, akik nem elégedtek meg a szocialista társadalom által kínált élettel. Mit is jelentett a szocializmusban élni? Mindenki dolgozhatott. A fizetések nem voltak túl magasak, de az árak sem. A fizetésből tisztességgel meg lehetett élni, lehetett családot alapítani, gyereket nevelni, takarékoskodni. Nem voltak kiugróan nagy jövedelmek. Az igazgató fizetése legfeljebb négy-ötszöröse volt annak, amit a vállalati gépkocsivezető keresett. A magasan képzett szakmunkás pedig esetenként az országos átlag többszörösét is megkereste. Senki sem gazdagodhatott meg, a pénzből nem lett tőke, nem lehetett mások kizsákmányolására használni. De senki sem lehetett végtelenül szegény sem, mert a társadalom segített rajta.

Az értelmiség egy részét nem elégítette ki ez az élet. Többre és többre vágytak, olyan gazdagodásra, ami a szocializmus viszonyai között lehetetlen. Szűk volt nekik a szocialista Magyarország. Világpolgárként akartak élni, idillikus szabadságeszméket hirdettek. A 70-es évektől utaztak, hívták őket nyugati barátaik. Tudták, hogy vágyaik beteljesüléséhez meg kell dönteni a szocializmust, és tőkés rendszert hozni helyébe.

A külföldi tőkések először megvették az értelmiség egy részét a nyugati egyetemeken való tanulás, tanulmányutak lehetőségével, ezzel a tőke szolgálatába állították a magyar értelmiség egyre növekvő részét, egyúttal a tőkés rendszerkritikát kiiktatták. Elhitették velük, hogy majd az értelmiség fogja az országot irányítani. Nem ez következett be. A rendszerváltással az értelmiség zömét kiszorították a hatalomból, megalázták, az anyagi korlátozásokkal, az oktatás, a kultúra leépítésével sokukat megfosztották értelmiségi létüktől.

Szerepük volt a második világháború előtti polgári és alkalmazotti családok itt maradt tagjainak és utódaiknak. Számos volt állami tisztviselő, katonatiszt, csendőr maradt Magyarországon. Ők a múltból hozták sérelmeiket. 1945 után államosították a családjuk gyárát, üzletét, felosztották a földjüket, vagy egyéb sérelmeket szenvedtek. Beleolvadtak a szocializmus rendszerébe, volt, aki nagy karriert is csinált, de soha nem békéltek meg azzal, hogy a gyár, az üzlet nem az övéké, hanem a népé, az államé. Az évek során ezekből a társadalmi rétegekből kialakult a polgári ellenzék. Ma hősként hirdetik önmagukat, a rendszerváltás végrehajtóiként, valójában a főszereplők nem is ők voltak.

6.4. A magyarországi rendszerváltásban meghatározó szerepe volt a nemzetközi tőkének, az Egyesült Államoknak, Németországnak. A 70-es évektől fokozatosan fellazították a szocialista társadalmat, mindenekelőtt az értelmiségi köröket. A nyugati alapítványok útján jelentős szerepre tettek szert a közhangulat, a politikai gondolkodás formálásában. Fokozatosan megtalálták és kiképezték a rendszerváltáshoz szükséges személyeket és politikai erőket. A Nyugat a hálózatok felhasználásával tőkés pártokat hozott létre, az MDF-et, az SZDSZ-t, az MSZP-t, de a Fideszt, majd később a Jobbikot és az LMP-t is. 1988-90-ben közvetítő szerepet játszottak az ellenzék és a hatalom azon része között, amely kész volt a hatalom átadására.

VII. A mai kapitalizmus

A kapitalizmus, a tőkés rendszer lényege születése óta ugyanaz. A kapitalizmus lényege a tőke, amely nem az emberek számára hasznos dolgokat akar termelni, hanem csak pénzt, profitot. A tőke mindig többet akar, átlépi az országhatárokat, pusztítja a természetet. A mai kapitalizmus több mindenben különbözik korábbi fejlődési szakaszaitól.

7.1. Mára meghatározóvá vált a pénztőke. A kapitalizmus megszülte a pénztőkét, amely lerombolta a határokat, és megszámolhatatlan mennyiségű pénzzel árasztotta el a világot, anélkül, hogy mögötte kézzel fogható valóság, termelés állna. A spekulatív tőke erősebb a kormányoknál, sajátos rákbetegségként rombolja a tőkés rendszert.

7.2. A multinacionális vállalatok eluralták a világot, szétzilálták a nemzeti intézményeket, az EU szintjén, sőt világméretekben is közös stratégiával zsákmányolják ki a dolgozókat. A világ 37 legnagyobb multinacionális vállalata ellenőrzi a világ kereskedelmének 75 százalékát. A multinacionális vállalatok látszólag munkahelyeket teremtenek, gyarapítják a társadalmat - a valóságban milliók munkahelyét és életét teszik tönkre. A multinacionális vállalatok a munkásság, a dolgozók fő ellenségei közé tartoznak.

7.3. A multinacionális vállalatok és a spekulatív tőke uralmára épülő kapitalizmus ideológiája a neoliberalizmus, amely abszolutizálja a piac, a verseny szabadságát, tagadja az állam szerepét a gazdaságban. A neoliberalizmus a piacnak rendeli alá a közszolgáltatásokat, az oktatást, a kultúrát. A neoliberalizmus komoly károkat okozott a tőkés országok dolgozóinak, a fejlődő országok lakosainak.

7.4. Az Egyesült Államok a globalizációra és az informatika vívmányaira támaszkodva könyörtelenül maga alá akarja rendelni az egész világot. Teljesen fel akarja számolni a kommunista mozgalmat, végleg a saját vazallusai közé akarja sorolni Oroszországot és Kínát, civilizációs háborút vívva általánossá kívánja tenni a keresztény-zsidó civilizációt. A terrorizmus elleni háború ürügyén fellép minden és mindenki ellen, ami, és aki a legkisebb mértékben is eltér az USA által elvárt magatartástól. Viszonylagos gazdasági gyengülését agresszivitással igyekszik ellensúlyozni. Az Egyesült Államok ma a legfőbb rossz, a jelenlegi világ legagresszívebb és legveszélyesebb ereje.

7.5. A 2000-es évek elejétől súlyos válság rázta meg a tőkés világ vezető hatalmait. Ez a válság nem csak egy a kapitalizmus ciklikus, ismétlődő válságaiból. Ez a válság a tőkés rendszer belső lényegéből fakad, így leküzdhetetlen. Ez látható abból, hogy a válság tömeges és irracionálisan nagy pusztítást végzett, óriási mértékben zártak be gyárakat, általánosan csökkentették a béreket, drasztikusan romlottak a dolgozók életviszonyai.

A vezető tőkés országok saját válságuk leküzdését a gyengébb tőkés államokkal akarják megfizettetni. Ez egyrészt növeli a tőkés országok belső ellentéteit, másrészt súlyos társadalmi konfliktusokat idéz elő a kevésbé fejlett országokban.

7.6. A tőke mindenütt arra törekszik, hogy a válság miatt még inkább csökkentse költségeit. Ezért felszámolják a „jóléti állam” intézményeit, privatizálják az oktatást, az egészségügyet, csökkentik a nyugdíjakat, növelik a munkaidőt. A hazai termelést megszüntetik, és a fejlődő országokba helyezik át. A hazai munkaerő ellenállásának letörésére egyre több külföldi munkaerőt importálnak. A tőkés országokban állandósult a nagyarányú munkanélküliség, a teljes foglalkoztatás jelszava nem több mint propaganda. Az Európai Unióban 23 millió munkanélküli van, közülük 15 millió a fejlettnek számító euró-zóna országaiban. A dolgozók ellenállását illegálisnak nyilvánítják, és minden eszközzel leverik. Ezek a lépések egyre növekvő elégedetlenséget váltanak ki a tőkés országok dolgozóiban.

7.7. A világ vezető tőkés országai soha nem látott méretekben hangolják össze politikájukat, így keresve megoldást a tőkés rendszer válságára. Óriási válságalapokat hoznak létre a dolgozó emberek pénzéből, amelyeket a bankok és nagyvállalatok között osztanak szét. Az IMF és az Európai Unió politikája aláássa a nemzetek szuverenitását, súlyosan károsítja a dolgozók érdekeit. A kizsákmányolás kikerült a nemzeti keretekből, a nagytőke közösen zsákmányolja ki a dolgozókat.

7.8. Az Európai Unió elveszítette belső erkölcsi értékeit, korábbi mozgatórugóit, a versenyképességet, az innováció képességét, a magasan képzett munkaerő-tartalékokat. Nem tudja kezelni a cigányproblémát, a migrációt, a szélsőjobboldali jelenséget, az antiszemitizmust, az idegenellenességet. Az EU már nem rendelkezik eddigi fejlődése mozgatórugóival, és egyre inkább alul marad a világ egyik meghatározó hatalmává váló Kínai Népköztársasággal szemben.

Válságba került az euró, a közös valuta, s bizonytalan a jövője. Sokan éppen Kína beavatkozásától várják megmentését.

7.9. A gazdasági válságra hivatkozva csökkentik a környezetvédelmi kiadásokat, a nagyhatalmak nem akarnak megállapodni az emberi környezet védelméről. Érdekeik miatt nem engedik az alternatív energiák felhasználását. A közlekedés és szállítás fejlesztése önpusztító. Elegendő arra gondolni, hogy Magyarország tranzitország lett, és a magyar autópályák túlzsúfoltak.

7.10. A tőke ma a terrorizmus elleni harcra hivatkozva, minden eddiginél nagyobb mértékben korlátozza az eddig szent tehénnek tekintett polgári demokratikus intézményeket, a parlamentarizmust, a sajtószabadságot. Az USA és a legtöbb EU-ország rendőrállammá vált.

7.11. A tőke szellemi és politikai háborút folytat a kommunista erők, sőt minden haladó erő ellen. Nemzeti, sőt EU-méretekben általánossá teszi az antikommunizmust, megvásárolja, vagy megsemmisíti a kommunista pártokat.

VIII. A válság különböző következményekkel járt a világ térségeire

8.1. Venezuelában Hugo Chávez Frías vezetésével elindult a Bolivári Forradalom, amely a népi erők tömeges bevonásával, következetes antiimperialista harcával a forradalmi változás lehetőségét ígérik. Az elmúlt években hasonló mély társadalmi változások indultak el Brazíliában, és különösen Argentínában, Bolíviában, Ecuadorban, Uruguayban, Paraguayban, Nicaraguában és másutt. Ezek folyamatok, együtt azzal a ténnyel, hogy Fidel Castro vezetésével Kuba is él, változást idéznek elő a kontinens erőviszonyaiban, és reményt ébresztenek Latin-Amerika és a világ népeiben. E változások sajnálatosan a magyar viszonyokat nem érintik, a magyar munkásmozgalom nem tudott meríteni belőlük.

8.2. Az Európai Unió országaiban a dolgozói rétegek szinte mindenütt hevesen reagáltak a tőke támadására, az életszínvonal csökkentésére, a megvonásokra. A sztrájkok, tüntetések mindennapossá váltak. Különösen kiéleződött a helyzet Görögországban, ahol a Görög KP és szövetségesei vezetésével tömegessé, folyamatossá vált a dolgozók utcai küzdelme. Hasonló jelenségeket láttunk Portugáliában. A nyugat-európai társadalmi harcok azonban gyakorlatilag nem érintették a magyarországi helyzetet. Sőt, a tőke éppen Magyarországot használta kísérleti terepként a válságkezelés új tőkés receptjeinek kipróbálására. Ennek keretében került sor a lejáratódott MSZP felváltására egy baloldali jelszavakat hirdető, az embereket megtéveszteni képes jobboldali-konzervatív párttal, a Fidesszel.

8.3. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyre több, bár még messze nem elegendő lépést tesz stratégiájának és akcióinak összehangolására. A világ 70-80 ilyen pártja - köztük a Munkáspárt - évente rendszeresen találkozik. Dél-Amerikában működik a Sao Paoloi Fórum, amelyben a Munkáspárt is részt vesz.

Az EU-ban működő pártok, így a mi pártunk is, egyre hatékonyabban lép fel közösen a tőke ellen. Közös akciókra került sor a közszolgáltatások privatizálása ellen, a nők jogaiért, az EU militarizálása ellen.

Egy új Kommunista Internacionálé létrehozására irányuló kísérletek egyelőre nem jártak sikerrel.

Az opportunizmus, a revizionizmus jelenti ma a legnagyobb veszélyt a kommunista mozgalomra. Az EU-ban ennek fő intézménye az Európai Baloldali Párt, amely nyíltan a tőke érdekeit képviseli. A Munkáspárt egyik alapítója volt az Európai Baloldali Pártnak abban a reményben, hogy az új párt hatékony keretet teremt a kommunista pártok együttműködéséhez. Nem ez történt. Az Európai Baloldali Párt beolvadt az európai kapitalizmus intézményeibe, az Európai Parlamentbe, sok tekintetben azonosul az EU politikájával. A tőke elleni osztályharc helyett a lobbizásra, „új politikai kultúra” kialakítására biztatja a dolgozókat, elvonva ezzel a figyelmüket a tényleges harcról. A Munkáspárt ezért 2009-ben kilépett.

8.4. A válság következményeként számos arab országban indultak népi mozgalmak. Ezek is azt jelzik, hogy lehetőség van változásokra a spontán népi mozgalmak hatására. Ez akkor is igaz, ha az arab országokban történt események egy részét éppen az imperialista körök, az USA és Izrael szervezte.

8.5. A meglévő szocialista országok, Kína, Vietnam, Kuba, Laosz, Korea maguk is elszenvedik a tőkés válság következményeit. Kína gazdasága alapvetően a tőkés piac elvei alapján működik. Nem véletlenül követelik, hogy az EU ismerje el Kína „piacgazdasági státuszát”. Politikai téren a szocializmus intézményei működnek. Kína úgy véli, hogy azzal segíti a világ kommunistáit, ha odahaza építi a kínai sajátosságú szocializmust. Kína várhatóan jelentős szerepet játszik abban, hogy merre fordul a tőkés világ jelenlegi válsága.

A többi szocialista ország a szocializmust hirdeti, és többé-kevésbé piacgazdasági, azaz tőkés módszerekkel igyekszik gazdaságát fellendíteni.

***

A kapitalizmus mai válsága felveti a kérdést: egyáltalán működhet-e tovább a kapitalizmus? A kapitalizmus beteg, és nem gyógyítható.

A kommunista és munkáspártok ezért jutottak 2008-ban, Sao Paolóban arra a következtetésre, hogy ma már nem elég bírálni a kapitalizmust, fel kell mutatnunk a szocialista forradalom, a szocializmus alternatíváját.

IX. Magyarországról, a magyar kapitalizmusról

A kapitalizmus nem új a magyar történelemben. 1948-ig tőkés rendszer működött Magyarországon is. A mai tőkésosztályok a Horthy-rendszert, az 1920-1945 között fennálló rendszert tekintik elődjüknek, velük vállalják a történelmi és szellemi folyamatosságot.

Horthy útján?

A szocializmus évtizedeiben csak elítélően szóltak erről a korszakról. Ez helytelen, történelmietlen volt, bár utólag is érthető. A szocializmus a Horthy Miklós nevével fémjelzett kor elleni küzdelemben született. A forradalmárok első nemzedékei maguk is részt vettek e harcban. A második világháború tetézte a Horthy-korszak hibáit, és széles néprétegek számára a pusztulás, a nyomor, a háború fogalmával volt azonos. Nézzük a tényeket mai szemmel!

A Horthy-rendszer stabilizálta Magyarországot az I. világháború pusztításai után. E stabilizáció azonban együtt járt a demokrácia drasztikus korlátozásával. A választási rendszert megnyirbálták, a választásra jogosultak körét óriási mértékben csökkentették. A hatalom kialakította a korporativitás ideológiáját, a munkavállalókat és a munkaadókat egy akolba terelte. A stabilizáció fontos eleme volt a hatalom kiegyezése a szociáldemokrata vezetőkkel. A Bethlen-Peyer paktum lehetővé tette az SZDP legális létezését, de korlátozta a szakszervezetek, az SZDP jogait. A hatalom ugyanakkor ősellenségének kiáltotta ki a kommunistákat, s az utolsó pillanatig üldözte őket.

A Horthy-rendszer növelte a paraszti birtokosok számát, a birtokos parasztság a rendszer támasza lett. Ugyanakkor nem számolta fel a feudális nagybirtok-rendszert, és nyomorba taszította törpebirtokosokat. Ők azok, akikről József Attila írja: „kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”.

A Horthy-rendszer európai fogalmak szerint is jó életet biztosított a felső- és középosztályoknak, az elcsatolt területekről az országba került korábbi adminisztrációnak, aminek az ára milliók nyomora volt.

A Horthy-rendszer a Klebersberg-féle oktatási politikával jelentős lépéseket tett arra, hogy a tömegek az akkori európai szintet közelítő általános oktatásban részesüljenek. Ugyanakkor a továbbtanulás lehetőségét a felső- és középosztályoknak biztosította. A népiskolai rendszer, a felsőoktatás, a kulturális mecenatúra eredményeit el kell ismerni, de látni kell, hogy mindez nem nyitotta meg a művelődés lehetőségét a dolgozók milliói előtt.

A Horthy-rendszer viszonylagos külpolitikai önállóságot teremtett. Ugyanakkor igaz, hogy idegen hatalmak segítségével és akaratából került hatalomra, és egész fennállása során erősen függött előbb Angliától és Franciaországtól, később pedig Németországtól.

A Horthy-rendszer mintegy két évtizeden át valóban békét biztosított, de hibás politikája révén, a háborúra készülő győri program meghirdetése után, 1941-ben beletaszította az országot a második világháborúba.

A Horthy-rendszer ellenezte a zsidóság tömeges deportálását és elpusztítását. Befogadta a lengyel menekülteket. Ugyanakkor tény, hogy a zsidóság tanulását, elhelyezkedését korlátozó zsidótörvényeket elsőként éppen Magyarországon alkalmazták, s végül a horthysta magyar állam is segítő kezet nyújtott több mint félmillió zsidó elpusztításához. A Horthy-rendszer a jobboldali, konzervatív értékeket érvényesítő, a baloldali és jobboldali szélsőségek ellen egyaránt fellépő mérsékelt rendszernek igyekezett magát feltüntetni, s a mai politikai elit is ezt a hamis képzetet erősíti. A Horthy-rendszer sok – viszonylagos – előnyös oldala mellett a gazdag nagybirtokosok, a tehetős burzsoázia, és bizonyos mértékig a középosztályok nacionalista, antiszemita, kommunista-ellenes, fasiszta állama volt.

9.1. Az elmúlt években a magyar kapitalizmus válsága kiéleződött. A válság döntő oka, hogy Magyarország meghatározó mértékben függ a multinacionális tőkétől és az imperialista központoktól. Ez annak következménye, hogy a privatizáció során a nemzeti vagyont külföldi tőkéseknek adták el, és felszámoltak másfélmillió munkahelyet. A válság része az is, hogy a lakosság zöme nagyon szegény, óriási a különbség a szegények és gazdagok között. A válság egyik eleme, sőt előidézője az is, hogy az elmúlt években a tőkés állam és számos közintézmény nem úgy működött, ahogyan kellene, általánossá vált a korrupció, az állami szférát érintő szervezett bűnözés.

9.2. A válság súlyosan érintette a dolgozói rétegeket. Egyre többen vannak állás nélkül, s akinek ma van munkája, az nem lehet biztos benne, hogy holnap is lesz. Egyre több ember lakását árverezik el, mert nem tudják fizetni a rájuk erőszakolt hiteleket, akár forintban, akár devizában vették fel.

A dolgozói rétegek reagáltak a változásokra, ezek a reakciók azonban korlátozottak maradtak, nem vezettek a munkásság, a dolgozók osztályküzdelmének erőteljes növekedéséhez. 2006 óta több alkalommal került sor sztrájkokra. A sztrájkok zöme azonban figyelmeztető és rövid idejű sztrájk volt. Többségük érthetően bérproblémák és a létszámleépítések ellen irányult. A társadalom egy jelentős része még ezeket a visszafogott reakciókat is gyakran értetlenül, ellenségesen fogadta.

A szakszervezeti mozgalom továbbra is inaktív. A legbaloldalibb szakszervezeti tömörülés, az MSZOSZ valóságos harc helyett úszik az árral. A kevés szakszervezeti akció zöme a Ligától indult el, ezek azonban döntően a jobboldal politikai céljainak voltak alárendelve, főként a kormány elleni támadást szolgálták, és nem a valóságos dolgozói érdekek érvényesítését.

A válság az elmúlt 20 év történetében most sújtotta legerősebben a középrétegeket, az értelmiséget, a középpolgárságot. A középrétegek rendelkeztek azzal a lehetőséggel, hogy egyes pártok, így a Fidesz és a KDNP, illetve polgári mozgalmak segítségével felerősítsék hangjukat, és a kapitalizmuson belüli politikai változások hordozói legyenek.

Hosszú időn keresztül az MSZP-SZDSZ-koalició képes volt biztosítani a multinacionális tőke és a hazai nagytőke érdekeinek érvényesítését. Befejezték a termelői-, szolgáltatási- és bankszféra privatizációját. Hozzákezdtek a közszolgáltatások privatizációjához. Folytatták az egészségügy és az oktatás leépítését, magánosítását. Bevezették a vizitdíjat, ez azonban az ellenzék által kezdeményezett népszavazáson megbukott. Az MSZP-kormány attól sem riadt vissza, hogy hatalmát utcai csatákban védje meg.

A Fidesz 2010 tavaszán olyan helyzetben vette át a hatalmat, amikor Magyarország már nem egyszerűen súlyos válságban volt, de a 20 éve létrejött magyar kapitalizmus is veszélybe került. A Fidesz ennek a folyamatnak a megállítására vállalkozott. Baloldali programot hirdetett, annak ellenére, hogy jobboldali konzervatív párt. Lényegében azt mondta, amit az emberek hallani akartak: 10 év alatt 1 millió új munkahely, az infláció visszaszorítása, rendes megélhetést biztosító minimálbér, és mindenekelőtt rend, törvényesség. A Fidesznek sikerült a választók túlnyomó többségét meggyőzni arról, hogy jobboldali pártként is képes baloldali programot végrehajtani.

A Fidesz-kormány nem a dolgozók, nem a nép kormánya. A Fidesz-kormány a tőke, a középosztályok kormánya. A képviselők, a miniszterek között nincs egyetlen munkás, dolgozó sem. Politikája nem a dolgozókat szolgálja.

A Fidesz-kormány megvalósítja azt, amit a jobboldal, a középosztályok látni akarnak. Ezt szolgálja a jelkép-politizálás, így a királyi korona szerepének növelése, az egykori monarchikus hagyományok visszahozatala a közéletbe. A kettős állampolgárságról szóló törvény egyelőre nem sokkal több, mint egy jelkép.

A Fidesz elfogadtatta a „nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűnei nyilvános tagadásának” büntetését szabályozó törvénymódosítást, amely elvileg hibás, gyakorlatilag szükségtelen, politikailag káros és veszélyes. A törvény része a magyar tőkés politikai elit évek óta tartó erőfeszítésének arra, hogy leszámoljanak a kommunista mozgalommal és a szélesebb értelemben vett munkásmozgalommal.

Elindult a rendteremtés. Számos korrupciós ügyet tárnak fel. A rendteremtésben ugyanakkor vannak kérdéses elemek. Joggal merül fel, például, hogy szükség van-e Magyarországon egy újabb speciális szolgálatra, a Terrorelhárító Igazgatóságra.

Az állam működése kétségtelenül hatékonyabbá vált. De helytelen volt a választási törvényt úgy átalakítani, hogy a jövőben lényegében csak két-három nagy párt juthat a parlamentbe. Sok kérdést vet fel az alkotmány módosítása is.

A gazdaság helyreállítására meghirdetett Széchenyi-program céljai helyesek, de a megvalósítás eszközei bizonytalanok. Valóban helyre kell állítani a magyar mezőgazdaságot, fellendíteni a magyar kis- és középvállalkozásokat, munkahelyeket kell teremteni.

Mindehhez azonban a tőke, és főleg a multinacionális tőke radikális korlátozására lenne szükség. E téren azonban vajmi kevés történt, s nagy kérdés, hogy kitart-e a kormánypárt politikai bátorsága arra, hogy nemet mondjon a külföldi tőkének.

Az életszínvonal romlását általában nem sikerült megállítani, de a középosztályok eddig kétségkívül jól jártak. Az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó az alacsony jövedelműeket sújtja, a nagy jövedelemmel rendelkezőket viszont előnyös helyzetbe hozza. A gazdasági stabilizálás árát egyelőre a szegényebb rétegekkel fizettetik meg. A Fidesz-kormány elejét vette egy társadalmi robbanásnak, de nem akadályozta meg végleg. Ezt a kormány is tudja.

X. Elveink és gyökereink

10.1. Baloldali párt vagyunk. A baloldali az, aki a munkásért, a dolgozóért, a kizsákmányoltért dolgozik. A jobboldali az, aki nem érte tesz, hanem a tőke érdekeit tartja szem előtt. A baloldaliság jellemző vonása a tőke-ellenesség.

A mi baloldaliságunk éppen ezen a ponton tér el alapvetően a szociáldemokrácia álláspontjától. A szociáldemokraták közül ma is sokan bírálják a kapitalizmust, a féktelen, ellenőrizhetetlen, elpiacosodott viszonyokat. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a kapitalizmus fő jellemzője nem a tőke és a munka kiengesztelhetetlen ellentéte. A szociáldemokrácia képviselői – minden sokszínűségük mellett – egyformák abban, hogy a kapitalizmus javítását tartják céljuknak, s nem a szocializmus megteremtését. Tevékenységük nem a tőke ellen irányul, hanem annak legfeljebb némi – ideiglenes – korlátozására.

10.2. Ellene vagyunk a tőkének, a tőkés rendszernek. A kapitalizmus nem az emberről szól, hanem a pénzről. Mi az emberekért dolgozunk, értük és nekik akarunk új társadalmat építeni. A dolgozók oldalán állunk, a tőke korlátozására törekszünk. A jövő útja pedig a közösségi társadalom.

10.3. Magyar párt, nemzeti párt vagyunk. Magyarország népének, Magyarország dolgozóinak akarunk jobb életet teremteni. Küzdünk nemzeti érdekeinkért, a magyarság anyagi és kulturális felemelkedéséért, valós értékeinek megőrzéséért.

10.4. Az esélyegyenlőségért, az esélyteremtésért állunk ki. Milyen valódi egyenlőségről lehet szó ott, ahol a gazdag és a szegény között folyik a verseny? Az igazi esélyegyenlőséget, a valóságos baloldaliságot csak az teremti meg, ha a munkás is részt vesz a javak elosztásában, és nem megelégszik azzal, amit a tőkés ad neki.

10.5. Antiimperialista párt vagyunk. Harcolunk a multik ellen, a nemzetközi pénzügyi intézetek uralmával, az imperialista országok elnyomó törekvéseivel szemben.

10.6. Internacionalista párt vagyunk. Szolidárisak vagyunk, és együtt harcolunk a kapitalizmus ellen fellépő más erőkkel. Támogatjuk a kommunista és munkáspártok új Internacionáléjának létrehozását.

10.7. Békepárt vagyunk. Elítéljük az imperialista országok háborús politikáját, ellenezzük Magyarország NATOtagságát, az EU militarizálását, követeljük a magyar katonák visszavonását minden külföldi akcióból.

10.8. Becsületes, tisztességes párt vagyunk. Mi, a Munkáspárt húsz éve a munkájukból élő dolgozó emberek, a gondokkal, megélhetési problémákkal küzdő milliók mellé álltunk, és ezen soha nem változtattunk. Senkit sem csaptunk be. Az idő bennünket igazolt, amit mondtunk, bekövetkezett. A Munkáspárt egyedül áll a magyar politikai palettán, mert az egyedüli párt, amely következetesen, megalkuvások nélkül küzd a kapitalizmus ellen.

***

Gyökereink a magyar történelemben vannak. A magyar történelmet egységes egészként kezeljük. Vannak királyok és népi hősök. Mindenki választását tudomásul vesszük, de a mi rokonszenvünk a népi hősök, a haladás és a szabadságküzdelmek oldalán van.

A parasztvezér Dózsa György életét adta egy olyan világért, ahol a szegény is ember, nemcsak a gazdag. Petőfi Sándor olyan országról álmodott, ahol mindenki jól és egyenlő emberként élhet. Kossuth Lajos eszméje a független Magyarország volt, vezette a magyar nép szabadságharcát az osztrákok ellen, elérte a Habsburg-ház trónfosztását. Ilyen országot akarunk mi is.

A 20. századi szocializmus emlékét őrizzük. A Tanácsköztársaság a magyar munkásmozgalom és a magyar nemzet értékes emléke. A Tanácsköztársaság nemcsak a szegényeknek, a dolgozó embereknek adott rövid időre reményt és jobb életet. Nemzeti feladatot is teljesített, hiszen védte az országot az idegen hódítókkal szemben, és - egyedül a 20. századi történelemben - külső segítség nélkül szerzett vissza magyar földet. Kun Bélát, és a tanácshatalom más vezetőit méltatlanul szorították háttérbe 1945 után, és igazságtalanul gyalázzák nevüket manapság a tőkésosztályok képviselői.

Rákosi Mátyás a Tanácsköztársaság legfiatalabb népbiztosa. A két világháború között a magyar kommunista mozgalom elismert és sokat szenvedett vezéralakja. Sokat tett a szocializmus kivívásáért 1945 után. Érdemeit nem szabad elfelejteni, miközben a hatalomban elkövetett bűneit nem bocsáthatjuk meg.

Kádár János emlékét tisztelettel őrizzük. A korábbinál élhetőbb világot teremtett. Megtalálta Magyarország előnyös és méltó helyét a nemzetközi kapcsolatokban. Nem felejtjük el, miközben tudjuk, hogy a magyarországi szocializmus bukásában neki is van felelőssége.

A Munkáspárt 1989-ben a magyar munkásmozgalom hagyományain, de olyan új pártként jött létre, amely a kapitalizmus viszonyai között legális, ellenzéki pártként küzd. A párt sokezer egyszerű ember közös alkotása. Őrizzük a szervezők és kezdeményezők, köztük Berecz János, Grósz Károly, Marosán György, Puja Frigyes, Ribánszki Róbert és mások tevékenységének emlékét.

XI. Mit tehetünk a tőkés rendszeren belül?

A Munkáspárt elutasítja a tőkés rendszert, amely nem képes az emberek alapvető gondjainak megoldására. A kapitalizmus általános válságban van, de ez nem azt jelenti, hogy a tőkés rendszer összeomlás előtt állna. A tőke erői képesek új tartalékokat mozgósítani, megosztani a tőke ellen küzdő erőket. Amíg a tőkés rendszer Magyarországon létezik, arra kell törekednünk, hogy korlátozzuk a tőkét. A tőke korlátozása a ma forradalma.

Magyarország az európai kapitalizmus egyik gyenge láncszeme. A 130 milliárd dollárnyi külső adósság fizetése csak akkor lehetséges, ha a magyar kormány kiszorítja a lakosságból ezt a pénzt, illetve, ha az EU és IMF hajlandó ehhez támogatást adni. A Fidesz-kormány ezért kettős nyomás alatt áll. Az egyik oldalon a nyugati pénzintézetek elvárásai, a másik oldalon a társadalmi robbanástól való félelem. A Fidesz-kormány egyelőre képes kezelni a problémát, de bármi megtörténhet.

Magyarország kényszerpályán van, amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek határoznak meg. Erről a pályáról csak akkor képes az ország letérni, ha olyan erős vezetése lesz az országnak, amely képes a külföld gazdasági, politikai és katonai nyomását ellensúlyozni, szembenézni a külfölddel.

Ez feltételezi a külföldi és a hazai tőke korlátozását. Azt is jelenti, hogy az országnak saját kezébe kell vennie a felhalmozás folyamatát, helyre kell állítania a hazai termelést. Eleinte szerény ütemmel, de saját bázison kell a gazdasági fejlődést biztosítani. Az emberek életszínvonalának fokozatos növelésére van szükség, első lépcsőben a legalapvetőbb társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok felszámolására. Olyan struktúrákat kell kialakítani, amely lehetővé teszi a dolgozói rétegek bevonását az ország ügyeibe.

1. A tőkét csak a néptömegek, a dolgozók ereje korlátozhatja. Célunk népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) kiépítése, olyan önkéntes szervezet megteremtése, amely a szolidaritás érdekében egyesíti a dolgozói rétegeket, a tőke ellen harcoló erőket, sajátos tőkeellenes nemzeti szövetséget hoz létre.

1.1. A népi-hálózat (nép-dolgozói szövetség) nem váltja le a kapitalizmust, nem változtatja meg az alkotmányos rendet.

A szövetség feladata, hogy küzdjön a tőkés monopóliumok ellen, kikényszerítse a fennálló kormányoktól a tőke korlátozását.

A létrejövő népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) dolga, hogy minél több rétegszervezetet hozzon létre a dolgozók különböző kategóriáinak, így az ifjúságnak, a nőknek a szervezésére. Feladata, hogy alternatív adatbankot és Internet-hálózatot teremtsen, amellyel önmaga korlátozhatja a tőkés uralkodó osztály információs egyeduralmát.

1.2. A tőkés erők természetesen ellenállnak majd minden ilyen kísérletnek. Ugyanakkor a néptömegek nyomására – éppen saját túlélésük érdekében – kénytelenek lesznek engedményekre, a tőke politikai, jogi, gazdasági korlátozására.

1.3. Ma ilyen szövetség még nem létezik, sőt körvonalai sem látszódnak. A tőkés válság azonban úgy Magyarországon, mint nemzetközi szinten tapasztalatokkal gazdagítja a dolgozói rétegeket, a munkásokat, a parasztságot, a városi alkalmazottakat és középrétegeket. A helyzet gyors romlása esetén a tapasztalatszerzés is felgyorsul, és kialakulhat ez az együttműködési forma.

1.4. A Munkáspárt nem kívánja kisajátítani ezt a szervezetet. Egy párt kíván lenni a benne lévő szervezetek közül. Olyan párt, amely a folyamatban megőrzi függetlenségét. A Munkáspárt feladata, hogy eszmei és szervezeti erejével elősegítse a dolgozók felvilágosítását és szerveződését. Segítse a hálózat létrehozását és bővülését, tőkeellenes és antiimperialista jellegének erősítését. A dolgozó tömegeket és szervezeteiket ki kell szabadítani a tőkés, szociáldemokrata és liberális pártok szellemi hatása alól.

Magának a Munkáspártnak is alkalmazkodnia kell az új feladatokhoz, meg kell tanulnia az új módszereket. Belülről fegyelmezett, centralizált pártot kell létrehozni, kifelé viszont nagy fokú nyitottságot, szociális érzékenységet, kompromisszumkészséget kell tanúsítani. A pártnak fel kell készülnie arra, hogy erősödik az osztályharc, és ilyen körülmények között eddig szokatlan partnerekkel lehet és kell együttműködni, gyakran változó módszerekkel. Ehhez elengedhetetlen az is, hogy a Munkáspárt nyisson minden dolgozói réteg, a dolgozó ifjúság, a dolgozó nők felé. Tagjaink vegyenek részt civilszervezetek munkájában, teremtsenek minél több kapcsolódási pontot a társadalomhoz. A Munkáspárt feladata az is, hogy ezt a küzdelmet összekapcsolja az EU-országok más kommunista pártjainak harcával a közös ellenség, a tőke ellen.

A Munkáspártnak a fejlett tőkés társadalom, az informatika, a mobil kommunikáció minden eszközét igénybe kell vennie ahhoz, hogy legyőzze a tőke erőit. Meg kell tanulnunk hasznosítani e vívmányokat az információ-áramlás gyorsítására, a hozzánk közel álló erők megtalálására és összefogására, egy új baloldali értékrendszer, dolgozói kultúra terjesztésére.

2. A népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) akkor ér el sikert a tőke korlátozásában, ha világos programmal rendelkezik. A Munkáspárt az alábbiakat tartja kiemelten fontosnak:

Politikai téren

2.1. Arányos választójog elfogadása. A jelenlegi egyénilistás, 5 százalékos küszöböt és bonyolult jelöltállítást tartalmazó rendszer csak a tőkés pártoknak jó, az ő hatalmuk garanciája. Az arányos választójog megnyithatja az utat népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) jelöltjei előtt, és ez politikailag korlátozza a tőkét.

2.2. A képviselők és a kormány ellenőrizhetőségének és visszahívhatóságának megteremtése. A jelenlegi képviselői rendszer a tőkésosztály hivatásos politikai hadseregét hozta létre. A mindenkori tőkés kormány fontos támaszát jelentik. A képviselők ellenőrizhetőségének és visszahívhatóságának megteremtése a tőke lényeges korlátozásával egyenlő.

A képviselők mentelmi jogának megszüntetése, mivel a mentelmi jog lehetőséget ad a felelősség nélküli cselekvésre, a hatalommal való visszaélésre.

2.3. Kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás, egyenlő médiaesélyek megteremtése. A jelenlegi egyoldalú, manipulált tájékoztatás, a baloldal ellen alkalmazott média-blokád a tőkés körök fegyvere a hatalom megtartására. Ennek korlátozása a tőke lényeges korlátozását jelentené.

A politikai hazugságokat tudatosan terjesztő médiumok ellen határozottan fel kell lépni. A közjót és a közízlést sértő orgánumokat be kell tiltani.

Szabad Internet-hozzáférést kell biztosítani minden magyar állampolgár számára. Ennek érdekében ki kell építeni a közösségi optikai kábelhálózatot.

2.4. Hozzáférés a közinformációkhoz, az állami élet teljes átláthatóságának megteremtése. A technika szintjén ez már ma lehetséges lenne. A tőkés kormányok azonban az információk elzárásával is erősítik hatalmukat. A dolgozó embereknek, a népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) tagjainak át kell látniuk az állami életet ahhoz, hogy eredményesen cselekedjenek.

2.5. Gyors, bürokráciától mentes állami ügyintézés megteremtése. Ez is lehetséges lenne már most is, de a tőke Európában is, Magyarországon a bürokráciát a hatalom fontos fegyvereként használja. Korlátozása egyben a tőke korlátozása is.

2.6. A népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) kapjon egyetértési jogot az embereket érintő lényeges törvények és rendelkezések elbírálásában. Ma a törvények társadalmi vitája formális, a hatalom mindent elfogadtathat az emberek, a dolgozók megkérdezése nélkül. A népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) egyetértési joga érzékeny ponton korlátozná a tőke abszolút hatalmát.

2.7. A baloldali erőket sújtó ideológiai törvények érvénytelenítése. A munkásmozgalom jelképeit tiltó, vagy a szocialista múlt elítélését tartalmazó törvények széles néprétegek érzéseit sértik, korlátozzák a baloldali erőket, jogot adnak a tőkének a gondolkodási szabadság limitálására. E törvények érvénytelenítése is korlátozná a tőkét.

2.8. Az EU antidemokratikus törvénykezési irányelveinek és az USA-val – a terrorelhárításról kötött - egyezmények felmondása. Ezek a jogszabályok lehetőséget teremtenek az alapvető emberi- és szabadságjogok korlátozására, a dolgozói-népi erők elleni fellépésre. Felmondásuk a tőkét korlátozná.

2.9. A legfontosabb állami hivatalok és az önkormányzatok pártjellegének megszüntetése. Az állam és az önkormányzatok a lakosság, az emberek kiszolgáló, szolgáltató szervei legyenek, és ne a pártok játékának színterei.

2.10. Az Alkotmánybíróság megszüntetése. Az Alkotmánybíróságot a tőkés hatalom arra használja, hogy megakadályozza a népi kezdeményezéseket, és a függetlenség látszatát keltve „szuperpártbíróságként” érvényesítse a tőkésosztály akaratát.

2.11. A rendszerváltás során szerzett, nem becsületes munkából származó vagyonok elkobzása. A legszigorúbban büntetni kell a korrupciót, a spekulációt, az uzsoratevékenységet, az üzérkedést.

2.12. Hiteles Alkotmányt Magyarországnak! A 2011-ben elfogadott alkotmány a múltba tekint a jövő helyett. Korlátozza az emberek közvetlen beleszólását a politikába, változatlanul hiányzik a hatalom népi, társadalmi ellenőrzése. Nem biztosít olyan alapvető szociális jogokat, mint a munkához és a lakhatáshoz való jog. Tartalmában korszerű, a széles néprétegek gondjaira is választ adó, hiteles alkotmányt kell elfogadni.

***

3. Nyilvánítsuk Magyarországot egységes, demokratikus szociális jogállammá, jelezve, hogy ugyan a tőkés társadalmon belül, de megindultak változások. Magyarország címere a Kossuth-címer legyen!

Gazdasági téren

3.1. A multinacionális bevásárlóközpontok és más multinacionális cégek fizessenek 45 százalékos adót. Ez több mint amit otthon fizetnének, s kárpótolhatná a magyar embereket az elmúlt évtizedekben okozott károkért.

A multikat fokozatos szorítsuk ki a magyar gazdaságból. Ezek a cégek jelentik a magyar tőkés rendszer legszilárdabb bázisát. A magyar tőkésosztály saját léte érdekében érdekelt az ittlétükben, még akkor is, ha ez a magyar nemzeti függetlenség megsértésével jár. E cégek ugyan munkát adnak sok embernek, de sokkal több munkahelyet, vállalkozást tesznek tönkre, és kirabolják a magyar dolgozókat, a hasznot pedig kiviszik az országból. Felszámolásuk a tőke alapvető korlátozásának eszköze.

3.2. A magyar nagytőke megadóztatása egyszeri 40 százalékos vagyonadóval és folyamatos 45 százalékos adóval. A magyar nagytőkések érdemtelenül milliárdokat halmoztak fel az elmúlt években, a dolgozók pénzéből és rovásukra. Ezt a pénzt vissza kell fizetniük.

3.3. Az energiaellátás, a vízellátás, a közlekedés teljes államosítása, és további üzemeltetése a népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) bevonásával a nép, a dolgozók érdekében. E területek magánosítása a tőke legnagyobb nyereségei közé tartozott, és súlyosan megkárosította a magyar embereket. A rendszer megváltoztatása a tőke alapvető korlátozását jelenti.

3.4. A magyar nemzeti termelés helyreállítása. Ennek érdekében állami tervezési központ létrehozása, gazdasági programok indítása. Jelenleg Magyarországon alig folyik nemzeti termelés, a külföldi cégek is döntően összeszerelést végeznek. A gazdasági függetlenséghez elengedhetetlen a termelés helyreállítása. Az elmúlt években a minisztériumok egymás közötti kompetenciaharca olyan zavaros helyzetet teremtett, ami előnyös volt a tőkének, de hátrányos az embereknek. Az állami tervezési központ korlátozná a tőkét, előnyös lenne a dolgozóknak.

3.5. Megszüntetni az ÁFA-t az élelmiszerkereskedelemben, az oktatásban, az egészségügyben, a lakossági energiafogyasztásban, a lakosságot szolgáló építkezésekben. Az ÁFA a tőkésosztály érdekeit szolgálja. A dolgozók nem nyernek vele, ők semmit nem igényelhetnek vissza. Az ÁFA-rendszer korlátozása a tőke korlátozása.

3.6. A Magyar Nemzeti Bank függetlenségének megszüntetése, alárendelése az Országgyűlésnek, a kormánynak. Az MNB „önállósága” a liberális piaci érdekek, azaz a korlátlan kizsákmányolás eszköze. Az MNB a nemzeti-társadalmi fejlesztési terv végrehajtásának eszköze legyen.

3.7. A külföldi és magyar bankok tevékenységének szigorú állami szabályozása. Állami „népi bank” megteremtése olcsó hitelekkel, kedvező feltételekkel. A bankok jelentik a dolgozók kizsákmányolásának leghatékonyabb eszközét. Ma a külföldi bankok uralják a magyar pénzügyi rendszer 65 százalékát. A magyar gazdaság külföldi forrásokra van utalva, magas a devizahitelek aránya, s a központi külföldi bankok Magyarországról vonták ki forrásaikat, ezzel is mélyítve a magyar válságot. Korlátozásuk súlyosan korlátozná a tőkét.

3.8. A magyar élelmiszerellátás függetlenségének visszaállítása a külföldi bevásárlóközpontok ellenőrzésével, majd fokozatos bezárásával, magyar cégekkel való helyettesítésükkel, a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésével. A külföldi élelmiszerláncok lerabolták az országot, hozzájárultak a mezőgazdaság szétveréséhez. Az emberek kénytelenek a nyugati országokban árusított áruknál gyengébb minőségű termékeket vásárolni. A dolgozók alapvető érdeke, hogy mindazt, amit meg lehet Magyarországon termelni, olcsó áron, jó minőségben itt termeljék.

3.9. Olcsó, gyors, tiszta – állami tulajdonban lévő – országos és helyi tömegközlekedés kifejlesztése a dolgozók igényei alapján. A magánközlekedési formák háttérbe szorították a tömegközlekedést. Ez utóbbi minőségében megromlott, ráadásul drága.

A városi közlekedésben korlátozni kell a belvárosok forgalmát. Maximálni kell a taxik számát. Új közparkolókat kell építeni. A közparkolás nem lehet üzleti vállalkozás. A parkolást önkormányzati feladattá kell tenni, a parkolási díjakat maximálni kell.

Ösztönözni kell a bio- és más alternatív üzemanyagokat használó gépjárművek terjedését.

A közúti kamionközlekedés zömét vasútra kell átirányítani. Fejleszteni kell a dunai és tiszai szállítást. A kamionokra tranzitvámot kell bevezetni.

A rendőrséget a gyors, kényelmes és biztonságos közlekedés elősegítésére kell ösztönözni. A rendőrség nem lehet gazdaságilag érdekelt a büntetésekben. Meg kell szüntetni a lesben álló, kizárólag pénzbeszedést szolgáló sebességmérést, és az állampolgárok más zaklatását.

3.10. A föld tulajdonlásának szabályozása a dolgozó parasztság, és nem az EU tőkései érdekében. A föld állami tulajdon legyen, a helyi közösségek kezelésében. A mezőgazdaság újraélesztését az állam tekintse elsődleges feladatnak.

3.11. Az emberek, és nem a tőke érdekeit szolgáló környezetvédelemre van szükség. Az árvizek elhárítására kötelező állami feladatként víztározókat építeni, megtisztítani a csatornákat. Támogatni az alternatív energiaforrások alkalmazását. Fásítani, zöldövezetekkel ellátni a településeket, korlátozni az erdőirtásokat. A folyók menti korábbi üdülőtelepeket helyreállítani. Az iskolákban be kell vezetni az érdemi és kötelező környezeti nevelést. Teremtsük újjá a „tiszta udvar, rendes ház” mozgalmat. A környezeti tisztaságban és rendben élenjáró települések kapjanak kiemelt állami támogatást.

Szociális téren

4.1. A munka, mint alapvető emberi jog újraszabályozása a dolgozók, és nem a tőke érdekében. Az állam biztosítsa az első munkahelyhez való jogot. 35 órás munkahétre, napi 7 órás munkaidőre van szükség. A gazdaság fejlesztésének stratégia célja legyen új munkahelyek teremtése. A dolgozók érdekeit maximálisan érvényesítő munkatörvénykönyvre van szükség.

4.2. Szabályozni kell a minimális béreket és egyben a maximális béreket is, csökkenteni kell a bérkülönbségeket. A kis jövedelmű munkás- és más dolgozó családokat adókedvezményben kell részesíteni.

4.3. A nyugdíjkorhatárt a nőknél 55 évben, a férfiaknál 60 évben kell megállapítani. A tőke mind az EU-ban, mind Magyarországon e téren vezeti be a legnagyobb korlátozásokat. Ezeket a pénzeket saját javára hasznosítja. Meg kell állítani e folyamatot, és a dolgozók érdekében rendezni.

4.4. Átfogó, modern egészségügyi programot kell kidolgozni. Az egészségügyi intézmények állami tulajdonban legyenek. A gyógyszerellátás terén le kell törni a gyógyszergyárak uralmát, többek között a privatizált gyógyszergyárak államosításával, az összefonódások megszüntetésével. Korszerű megelőzés kialakítására is szükség van.

A fogászati ellátást és az egyszerű fogpótlást TB-támogatással kell ellátni. Meg kell állítani a gyógyászati segédeszközök TB-támogatásának csökkenését. Széleskörű TB-támogatással gyógyászati segédeszköz-rendszert kell kialakítani.

4.5. Nemzetfejlesztési programot kell kidolgozni annak érdekében, hogy minél több magyar gyerek szülessen. A gyermekvállalást emberi helytállás és nemzeti dicsőség ügyévé kell tenni. Az állam hirdesse meg a „2 felnőtt - 3 gyermek” programot. A törvény erejével védeni kell a gyermekvállalásra készülő nőket. Az állam lássa el az alapvető ruházati és egyéb cikkekkel a megszülető gyerekeket. Olyan gyermekgondozási támogatásra van szükség, amely minden társadalmi rétegben ösztönzi a gyermekvállalást. A családon kívül születő gyermekeket és anyjukat az állam fokozottan védje. Tudatosítani kell a társadalomban, hogy ha nincs létbiztonság, nincs a jövőbe vetett hit, nincs gyermekvállalás sem.

4.6. Átfogó lakhatási program kidolgozására van szükség. Tartalmazza azt, hogy mindenkinek alkotmányos joga legyen a lakhatáshoz, s senkitől ne lehessen lakását elvenni. A fiatalokat segítse azzal, hogy biztosítja az első lakás kedvezményes megszerzését. Terjedjen ki a lakásépítkezésre, a lakáshitelezés olyan átalakítására, ami a dolgozók érdekeit szolgálja.

4.7. Átfogó szolidaritási programot kell kialakítani a dolgozók hátrányos helyzetben lévő rétegeinek segítésére. Így ingyenes utazást kell biztosítani a tömegközlekedési eszközökön a diákoknak és a 65 évnél idősebbeknek, valamint a többi szociálisan hátrányos helyzetű munkaképes korúnak.

Emberhez méltó életet kell biztosítani a vakok, mozgáskorlátozottak és más hátrányos helyzetben lévők számára. E területet teljes mértékben ki kell venni a piaci szabályozásból.

Emberi körülményeket kell teremteni az alkohol-, kábítószer- és egyéb függőségben szenvedők gyógyítására, és társadalmi visszailleszkedésükre.

Szellemi élet terén

5.1. Demokratikus, világi, állami, ingyenes oktatást tartunk szükségesnek. Az állam csak állami iskolákat támogasson, a magán-, egyházi, alapítványi iskolákat nem. Az állami iskolák legyenek világnézetileg semlegesek.

A kötelező oktatás ideje legyen 12 év. Ingyenes óvodai ellátást kell bevezetni, nyári táborokat kell létrehozni. Korszerű módon kell megoldani az iskolán kívüli nevelést. A felsőoktatás ne munkanélkülieket termeljen, hanem elégítse ki az ország szakemberszükségletét. Ennek érdekében átfogó tervezést kell bevezetni. A felsőoktatási intézmények finanszírozásában ne a diáklétszám, hanem a minőségi munka legyen döntő. A fiatalok pályaválasztásának elősegítésére korszerű rendszereket indokolt bevezetni. Szakképzést csak állami-önkormányzati iskolák folytathassanak. A hibás döntések elkerülésére lehetővé kell tenni egyszer egy év „próbaegyetem” elvégzését.

5.2. Az értékes kulturális termékeket mindenki számára elérhetővé kell tenni. Állami könyvkiadó adjon ki olcsón értékes műveket. Az állami média gondoskodjon a kultúra terjesztéséről. A múzeumok, képtárak, a színházak legyenek ingyenesek a pedagógusok és a diákok számára. Az elmúlt évtizedekben az embereket megfosztották a művelődés lehetőségétől, a kultúra a tőkésosztály előjoga lett.

5.3. A dolgozók érdekeit szolgáló tömegsportprogramot kell indítani. Állami kézbe kell venni a sportlétesítményeket. A sportot ki kell venni a tőke kezéből, és közüggyé tenni. Az iskolák mellett állami pénzből sportklubokat kell üzemeltetni.

5.4. A dolgozók érdekeit szolgáló idegenforgalmi-turisztikai programot kell indítani. Olcsó turistaházakat kell építeni. Adómentessé kell tenni a hazai igényeket kielégítő falusi turizmust. A tömegközlekedésben jelentős kedvezményt kell adni a csoportosan utazó dolgozóknak.

5.5. Zérótoleranciát kell hirdetni a kábítószerre. A legszigorúbban büntetni kell terjesztését, fogyasztását, birtoklását. Minőségi állami rendszert kell kiépíteni a kábítószeresek gyógykezelésére és társadalmi reintegrációjukra.

Kül- és biztonságpolitikai téren

6.1. Magyarország lépjen ki a NATO katonai szervezetéből. A NATO-ból való teljes kilépés ugyanakkor legyen a Munkáspárt követelése. A NATO a tőkésosztály uralkodásának egyik alapvető eszköze. A magyar tőkés kormányok saját létük érdekében kiszolgálják a NATO-t, még akkor is, ha ez nemzeti érdekeink sérelmével jár, és kárt okoz a magyar dolgozóknak.

6.2. Magyarország lépjen ki az EU közös biztonsági és védelmi politikájából (Common European Security and Defence Policy), lépjen fel az EU militarizálása ellen. A Munkáspárt ugyanakkor követelje az EU-ból való teljes kilépést.

6.3. Magyarország utasítsa el az Európai Unió egyre markánsabb nemzetek feletti szerepét. Tegyen meg mindent azért, hogy Európa a független nemzetek Európája legyen.

6.4. Magyarország mondja fel a lisszaboni szerződésben való részvételét. A lisszaboni szerződés a nagyhatalmak fölényét erősítette, hátrányos helyzetbe hozta Magyarországot.

6.5. Magyarország kezdeményezze az EU-bürokrácia drasztikus csökkentését, az EU-szerződések újragondolását.

6.6. Magyarország semmilyen formában ne lépjen be az euró-rendszerbe, őrizze meg a forintot.

6.7. A magyar kormány jelentse be: nem fizeti a külföldi adósságok kamatait. A Munkáspárt követelje: tekintsük kifizetettnek az adósságot, tekintettel a külföldi tőke elmúlt 20 éves óriási hasznára.

6.8. Magyarország több pillérre támaszkodó bel- és külgazdasági politikát folytasson. Nyisson az ázsiai országok, az arab világ és Latin-Amerika irányába.

6.9. Magyarország szüntesse meg a hivatásos katonai rendszert, vezesse be a sorköteles szolgálatot. A sorköteles szolgálat terjedjen ki a nőkre is.

XII. Jövőnk a közösségi társadalom

A 21. század magyar közösségi társadalmának vízióját most együtt formáljuk. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen lesz. Nem utópiákat vázolunk fel, a mai kapitalizmust elemezzük, és a múlt közösségi társadalmának tapasztalataival vetjük össze. Mi tanultunk saját rendszerünk történetéből, és biztosak vagyunk abban, hogy az új többet és jobbat fog adni, mint a régi. Megtanultuk, hogy minden közösségi társadalom csak annyira a közösségé, amennyire a közösség magáénak tekinti.

1. A közösségi társadalom az emberek olyan közössége, ahol a legfontosabb érték az ember. A tőkés társadalom lényege a maximális profit. A közösségi társadalom lényege a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. Eszköze a közösségi termelés folyamatos növelése a mindenkori legfejlettebb tudomány és technika alkalmazásával.

A közösségi társadalomban e cél megvalósítása érdekében a gazdaság zöme nem egyes emberek, nem a tőkések, hanem a többség, a dolgozók kezében van. A gazdaság fejlődését nem a piac, hanem a dolgozók szükségleteit szem előtt tartó átfogó tervezés határozza meg. A piac a kapitalizmus eszköze, a tőkés rendszer farkastörvényeinek megnyilvánulása.

A közösségi társadalomban a dolgozók gyakorolják a politikai hatalmat. Így a saját maguk érdekében hozhatnak döntéseket az ország sorsáról, az ország erőforrásainak, jövedelmeinek hasznosításáról, és minden egyébről.

A közösségi társadalom kezdeti fokán a megtermelt javakból az emberek munkájuk szerint részesednek. Nincs tőke utáni jövedelem, mint a kapitalizmusban, mert nincs tőke. A dolgozók még nem részesülhetnek szükségleteik szerint, mert ehhez a gazdasági fejlődés és a társadalom igen magas szintjére kell eljutni. Ez is bekövetkezik, de később, és ezt nevezik kommunizmusnak.

Úgy is mondhatjuk, hogy a közösségi társadalom egyenlő: néphatalom és folyamatosan fejlődő gazdaság, amely egyre jobb életet teremt az embereknek. A jó élet önmagában, néphatalom nélkül nem közösségi társadalom. A közösségi társadalom viszont nem a néphatalom kedvéért jön létre csupán, hanem azért, hogy a dolgozó jobban éljen.

1.1. A közösségi társadalom forradalom útján jön létre. A társadalmi forradalom politikai, gazdasági, szellemi átalakítások hosszú folyamatát jelenti. A tőkés rendszer nyilvánvaló hibáit nem lehet másként felszámolni, csak a tőkés termelési viszonyok, azaz a magántőke felhalmozására és a dolgozók kizsákmányolására épülő viszonyok felszámolásával. Aki azt állítja, hogy e nélkül is lehetséges, az félrevezeti a dolgozókat, és a tőkét támogatja.

1.2. A társadalmi forradalom egy pillanata a politikai forradalom, azaz a hatalom átvétele a tőkésosztálytól.

A magyar történelem tapasztalata szerint a politikai forradalom békésen is végbe mehet. A kapitalizmushoz való visszatérés, az ellenforradalom is békésen ment végbe 1990-ben.

Ha Magyarországon végbemegy a társadalmi forradalom, és annak részeként a politikai hatalom átvétele, úgy az – minden eddigi történelmi tapasztalatunk szerint – más országok forradalmaival együtt fog megtörténni. Ezt történt 1848-ban, 1919-ben, 1945-48-ban is. Ez kedvezőbb lehetőséget teremt ahhoz, hogy a társadalmi változás valóban békés úton menjen végbe.

Ugyanakkor tudjuk, hogy a tőkés erők semmitől nem riadnak vissza, ha hatalmuk megvédéséről van szó. Ezt mutatják az elmúlt idők háborúi is. Chilében, 1973-ban megbuktatták Allende szocialista rendszerét. Egy alkalommal megbuktatták Hugó Chavézt, sőt börtönbe is zárták. Hondurasban a közelmúltban hajtottak végre államcsínyt a haladás útjára lépni szándékozó elnök ellen. Sorolhatnánk a példákat.

A Munkáspárt mindent meg fog tenni azért, hogy a közösségi társadalom békés társadalmi forradalom útján szülessen meg Magyarországon.

2. A 21. század magyar közösségi társadalma megoldja a mai kapitalizmus ránk hagyott hiányosságait, és többet ad, mint a 20. századi közösségi társadalom.

Politikai téren

2.1. A politika minden területén a dolgozó emberek lehető legteljesebb részvételét akarjuk. Az ország nem a politikusoké, nem a pártoké lesz, mint a kapitalizmusban, hanem a dolgozóké. Ugyanakkor nem lesz bürokratikus állam, mint a múlt századi közösségi társadalom egyes időszakaiban.

2.2. A közösségi társadalomban megmarad az állam, de a demokrácia gyakorlása közvetlenné válik. A tőkés rendszer a számítástechnika rohamos fejlesztésével megteremtette a közvetlen demokrácia lehetőségét. A tőke azonban nem érdekelt ebben.

A közösségi társadalom erre a technikai bázisra építve a közvetlen demokrácia útján valósítja meg a dolgozók közvetlen részvételét a döntésekben. A közvetlen demokrácia eszköze lesz a népi vita, az átfogó közvélemény-kutatás, a népszavazás. Új hagyományt akarunk teremteni az évenkénti össznépi gyűlések összehívásával.

2.3. Az új közösségi társadalom parlamentje a népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) lesz. A közösségi társadalom államhatalmi szerve nem a néptől elszakadt hivatásos politikusokból áll majd, mint a mai kapitalizmusban, s nem lesz formális intézmény, mint a szocializmusban sokszor megtörtént. Ennek tagjait a helyi dolgozói kollektívák saját soraikból delegálják. A küldöttek nem hivatásos politikusok. Munkájukat társadalmi munkában végzik, pénzt nem kapnak érte. Ellenőrizhetőek és visszahívhatóak lesznek.

2.4. A népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) megválasztja Végrehajtó Irodáját (kormányát). Az ország kormánya nem hivatásos politikusok hozzá nem értő gyülekezete lesz, mint a mai tőkés Magyarországon, de nem is csupán „megbízható elvtársak”, mint a szocializmus egyes éveiben. Ezek tagjai a szakterületek hozzáértő és vezetésre képes képviselői.

2.5. Az igazságszolgáltatás nem a tőkések érdekeit szolgálja majd, mint a mai kapitalizmusban, hanem a dolgozó emberekét. A bírókat nem a pártok, nem az állam nevezi ki, hanem az ország dolgozói a közigazgatási egységekben választják meg a terület bíróját.

2.6. A tőkés rendszer megszülte a politikai emberi- és szabadságjogok polgári értékét. Mi az új közösségi társadalomban ezeket megőrizzük, azért is, mert tanultunk a korábbi rendszerünk hibáiból. Ugyanakkor kiegészítjük a szociális emberi jogokkal. Kiteljesítjük a demokráciát, amiből ma hiány van.

2.7. A sajtószabadság polgári eszméjét megőrizzük, és nem tiporjuk lábbal, mint a mai tőkés rendszer. A sajtó a szabad véleménynyilvánítás eszköze is lesz, nem csupán hivatalos propagandaeszköz, mint a korábbi közösségi társadalomban. A tájékoztatás pártatlan és teljes lesz. Az országos médiumok vezetőit a dolgozók véleményének megkérdezése után a népi hálózat (népi-dolgozói szövetség) nevezi ki.

2.8. Az állam adatai nyilvánosak lesznek, mindenki számára hozzáférhetőek. Az állami élet nem az embereket fogja manipulálni, mint a mai Magyarországon, de nem is egy szűk hatalmi csoport érdekeit fogja érvényesíteni, ahogyan a 20. századi közösségi társadalomban előfordult.

2.9. A 21. század közösségi társadalmának helyre kell állítania a mai kapitalizmusban szétzúzott nemzeti értékeket. Az egész nemzet érdekeit kell szem előtt tartani, tanulva a korábbi rendszerünk hibáiból. A politikának segítenie kell a nemzeti fejlődést szolgáló intézmények, az iskolaügy, a helyi közösségi élet, a közszolgáltatások fejlesztését.

Gazdasági téren

2.10. A mi közösségi társadalmunkban egyetlen ember sem zsákmányolhatja ki a másikat, mint ma a tőkés rendszerben. A gazdaság többsége, mindenekelőtt a meghatározó ágazatok, a közösség kezében lesznek. A korábbi tapasztalatainkból okulva, olyan formákat kell alkalmazni, amelyben az emberek magukénak érzik a tulajdont, és érdekeltek hatékony működtetésükben. A közösségi tulajdonnak várhatóan több formája lesz: állami tulajdon, szövetkezeti tulajdon, a munkahelyi kollektívák csoport-tulajdona vagy más. Ezt nem ideológiai kérdésként kezeljük. A közösségi tulajdon működtetésére azt a tulajdonformát kívánjuk alkalmazni, amely a leghatékonyabb.

2.11. A föld, amely különleges tulajdon, meggyőződésünk szerint az állam közös tulajdonában kell, hogy legyen. Senki se élhessen vissza olyannal, amiből csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre. A föld tartós használati jogát a helyi kollektívák kezébe kívánjuk tenni. Ez változás mind a mai tőkés rendszer, mind a korábbi szocialista társadalom felfogásához képest.

2.12. A gazdaságban működhet magántulajdon, de nem lehet teljes, mint a mai kapitalizmusban. A magántulajdont nem érdemes és nem szabad felszámolni minden területen, ahogyan az 1950-es években tették. Mai tudásunk szerint a társadalom egészét szolgáló területeken, így a hadiiparban, a közlekedésben, az energetikában, sőt az oktatásban és az egészségügyben az a helyes, ha a tulajdon a közösség kezében van. A közösségi társadalom a nem állami tulajdonformák működését az össznépi érdekek mentén engedi érvényesülni.

2.13. A technika vívmányaira támaszkodva mindenre kiterjedő tervgazdálkodást akarunk. Ez a feltétele annak, hogy a közösségi társadalom gazdasága ne fölösleges áruk tömegét gyártsa, hanem tagjainak igényeit egyre magasabb szinten elégítse ki. A gazdaságban így megszüntetjük azt az anarchiát, amelyet a tőkés piac teremtett. A korábbi szocializmus tervgazdálkodása nem azért követett el hibákat, mert elvileg rossz volt. Az oka az volt, hogy még nem léteztek a mindenre kiterjedő tervezéshez szükséges számítástechnikai feltételek. A számítástechnika óriási fejlődése ma már megteremtette ezeket a feltételeket.

2.14. A mai tőkés rendszer megteremtette a kereskedelem és szolgáltatások fejlett rendszerét, amelynek célja a kapitalizmusban a profit, és nem az emberek igényeinek kielégítése. A közösségi társadalom ezt a rendszert, mint olyat megőrzi, és a dolgozók érdekeit, és nem kizsákmányolásukat fogja szolgálni.

2.15. Magyarország nemzetgazdasági függetlenségét helyreállítjuk. Ezt a mai kapitalizmus feláldozta a tőke oltárán. Nem zárkózunk el a világtól, mint ahogyan korábbi rendszerünkben részben szükségszerűen, részben oktalanságból történt. A külföldi gazdaság azonban nem játszhat meghatározó szerepet a magyar gazdaságban.

Szociális téren

2.16. A gazdasági életet úgy akarjuk megszervezni, hogy mindenki dolgozhasson, sőt mindenkinek dolgoznia kelljen. A mai kapitalizmusban a teljes foglalkoztatottság csak jelszó, a 21. század közösségi társadalmában megvalósított valóság lesz. A munka ésszerű szervezésével, a kor magasabb szintjén nem térünk vissza a korábbi rendszerünk „kapun belüli munkanélküliségéhez”.

2.17. A munkanapot és a munkaidőt csökkenteni szeretnénk, hogy a dolgozóknak több idejük jusson a családra, önmaguk művelésére, egészségük megőrzésére. Magasabb szinten adjuk vissza mindazt, amit a mai tőkés társadalom elvett a dolgozóktól.

2.18. A 21. századi közösségi társadalom az esélyegyenlőség társadalma lesz. Mindenki számára megteremti az esélyt, függetlenül nemétől, korától, vallási vagy faji hovatartozásától.

Szellemi téren

2.19. A tőkés rendszer óriási szellemi, tudományos kapacitást teremtett a háború céljaira. A közösségi társadalom ezt a kapacitást felhasználja az emberek fejlődése és a béke javára.

2.20. A 21. századi közösségi társadalom szakít az eddigi tőkés és közösségi társadalmak korlátozásaival. A szabad gondolkodás, a közös útkeresés társadalma lesz. A bölcsek köve nem egyes személyek, hanem a közösség egészének kezében van. Az új közösségi társadalom elődeitől eltérően megbecsüli az értelmiséget, szövetséget köt velük.

2.21. A társadalom műveltségét, amit a tőkés rendszer szétzúzott, újra megteremtjük. Az új magyar közösségi társadalomban a művelődés a társadalom és az egyén közös értéke és büszkesége lesz. Egyben a társadalom legfőbb mozgató ereje és tartaléka. Elkerüljük a korábbi szocializmus formális megoldásait, melyek zavarták az embereket.

2.22. Helyreállítjuk a mai kapitalizmusban tönkretett oktatás- és nevelésügyet. Ez több mint az iskolák összessége. Vissza kell állítani az iskolai és iskolán kívüli nevelést. Támogatni kell a vidéki és városi közösségek létrejöttét, ahol a fiatalok társadalmi tapasztalatra tehetnek szert.

2.23. A 21. század közösségi társadalmában a gyermek, a fiatal a társadalom legfontosabb polgára lesz. A társadalom mindent megad a gyermekvállaláshoz és neveléshez. Ennek érdekében a teljes képzés, az óvodától az egyetemig, ingyenes lesz. Helyrehozzuk a mai kapitalizmus által okozott károkat, és a korábbi szocialista társadaloménál magasabb anyagi szinten adunk meg mindent a fiataloknak.

2.24. Az egyházakat nem fogjuk üldözni, mint az 1950-es években, tevékenységüket tiszteletben tartjuk. Az egyház és állam azonban nem kapcsolódhat össze, mint a mai tőkés Magyarországon.

2.25. A kultúra, az oktatás, a szellemi élet segítségével jelentősen csökkentenünk kell a tőkés rendből örökölt egoizmust és individualizmust. A közösségi életre, egymás megbecsülésére kell a hangsúlyt helyezni, anélkül, hogy a korábbi szocializmus erőltetett kollektivizmusára visszatérnénk.

2.26. A 21. század közösségi társadalmában mindenki vállalhatja másságát. Szakít a korábbi szocializmus elutasító gyakorlatával, de egyben a tőkés társadalom felfogásával is. A másság személyes ügy, amely érvényesítését az államnak sem segíteni, sem akadályoznia nem kell.

Kül- és biztonságpolitika terén

2.27. A tőkés rendszer globálissá tette a világot, eltörölte a nemzeti határokat. A közösségi társadalom ennek intézményeire támaszkodva újfajta globalizmust teremt, a dolgozók, a népek átfogó együttműködését, testvéri egységét, a népi globalizmust.

2.28. A kapitalizmus számos globális problémát teremtett, a globális felmelegedéstől kezdve, a természeti környezet károsodásán át, a tömeges szegénységig. Az új közösségi társadalomnak nemzeti és nemzetközi méretekben is segítenie kell megoldásukat.

2.29. A kapitalizmus nem egyszerre fog megszűnni.A háborúk lehetősége ezért azután is lehetséges, hogy megszülettek az első, új közösségi társadalmak. Védelmezni fogjuk a magyar közösségi társadalmat, Magyarországot. Fellépünk a háborúk ellen.

***

Ma korainak tűnhet a 21. század közösségi társadalmáról beszélni. Pedig nem az!

A szocialista forradalom korunk sürgető kérdése. Miért fog rá sor kerülni? Azért, mert a kapitalizmus súlyos válságban van. Ezt a válságot nem tudja megoldani. Ma senki nem hajlandó a kapitalizmus megmentésére olyan átfogó, és a kapitalizmustól idegen programot meghirdetni, mint a New Deal volt az 1930-as években, az USA-ban. A részleges megmentő csomagok viszont legfeljebb a nagyoknak, olyanoknak, mint az USA, Németország, Japán hozhat menekülést. A szegények és új kapitalista országok, így Magyarország számára ez sem jelent megoldást. A világ oly mértékben egymásra utalttá vált, hogy a külön megoldások is kérdésesek. És akkor még nem beszéltünk a globális gondokról. Ha ezeket nem oldja meg az emberiség, belepusztulhat.

A kapitalizmus viszont nem tudja megoldani.

Választani kell: közösségi társadalom vagy hanyatlás és pusztulás.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.