Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kapitalizmus politikai gazdaságtana VI. Az egyszerű tőkés kooperáció és a manufaktúra

2010.07.31

  1. V. FEJEZET

AZ EGYSZERŰ TŐKÉS KOOPERÁCIÓ ÉS A MANUFAKTÚRA

Az egyszerű tőkés kooperáció. A kapitalizmus kezdetben úgy rendeli alá magának a termelést, ahogyan találja, vagyis az elmaradott technikával rendelkező kézműves és kisparaszti gazdaság formájában, és csak később, fejlődésének magasabb fokán alakítja azt át új gazdasági és technikai alapokon.

A tőkés termelés ott kezdődik, ahol a termelőeszközök ma­gánkézben összpontosulnak, a termelőeszközöktől megfosztott munkások pedig áruként kénytelenek eladni munkaerejüket. A kézműves termelésben és a paraszti háziiparban viszonylag nagy, kapitalisták tulajdonában levő műhelyek jönnek létre. A kapitalisták úgy bővítik a termelést, hogy eleinte nem változ­tatják meg a kistermelők munkaszerszámait és munkamódszereit. A tőkés termelés fejlődésének ezt a kezdeti fokát egyszerű, tőkés kooperációnak nevezzük.

Az egyszerű tőkés kooperáció a munka társadalmasításá­nak az a formája, amelyben a kapitalista többé-kevésbé jelentős számú, egyidőben foglalkoztatott és egyforma munkát végző bér­munkást zsákmányol ki. Az egyszerű tőkés kooperáció a kis-árutermelés felbomlása alapján keletkezik. Az első tőkés üze­meket felvásárló kereskedők, uzsorások, meggazdagodott mes­terek, kézművesek és háziiparosok alapították. Ezekben az üze­mekben tönkrement kézművesek, az önálló mesterek közé ju­tás lehetőségétől elesett mesterlegények és falusi nincstelenek dolgoztak.

Az egyszerű tőkés kooperáció előnyben van a kisáruterme-léssel szemben.

Sok dolgozó egy üzemben foglalkoztatása termelőeszköz­megtakarítással jár. 20 ember számára egy műhelyt építeni, fű­teni és világítani kevesebbe kerül, mint 2—2 munkás számára 10 műhelyt építeni és üzemben tartani. Csökkennek a szer­számokra, a raktárhelyiségekre, a nyersanyag és a késztermék szállítására fordított kiadások is.

Az egyes kézműves munkájának eredménye jelentős mér­tékben egyéni tulajdonságaitól — erejétől, kézügyességétől, jár­tasságától stb. — függ. Kezdetleges technika mellett a dolgo­zók között ebben a tekintetben igen nagy különbségek van­nak. A kistermelő helyzete már csak ezért is rendkívül bizony­talan. Azok az árutermelők, akik ugyanannak az árufajtának a termelésére több munkát fordítanak, mint amennyire az át­lagos termelési feltételek mellett szükség van, menthetetlenül tönkremennek. Ha a műhelyben sok munkás dolgozik, a köz­tük levő egyéni különbségek kiegyenlítődnek. Az egyes mun­kások munkája az egyik vagy a másik irányban eltér a társa­dalmi átlagmunkától, a sok, egyidejűleg foglalkoztatott mun­kás összmunka ja azonban többé-kevésbé megfelel a társadal­milag szükséges átlagmunkának. Ennek következtében a tőkés műhely áruinak termelése rendszeresebb, értékesítése bizto­sabb.

Az egyszerű kooperáció esetén munkamegtakarítást érnek el, a munka termelékenysége emelkedik.

Vegyük azt a példát, amikor a munkások sorba állnak, és kézről kézre adogatják egymásnak a téglát. Itt minden egyes munkás ugyanazt a mozdulatot végzi, de tevékenysége egy közös művelet részét alkotja. Így sokkal gyorsabban halad a munka, mintha mindegyikük külön-külön vinné a téglát. Tíz együttesen dolgozó ember egy munkanap folyamán többet végez el, mint ugyanaz a tíz ember, ha külön-külön dolgozik, vagy pedig mint egy ember tíz ugyanolyan hosszú munkanap alatt.

A kooperáció lehetővé teszi, hogy egyidejűleg nagykiter­jedésű területen dolgozzanak, például mocsárlecsapolásnál, gát­építésnél, csatorna- és vasútépítésnél, lehetővé teszi továbbá azt is, hogy kis területen nagytömegű munkát végezzenek el, pél­dául építkezésnél, vagy munkaigényes mezőgazdasági növények ápolásánál.

A kooperációnak nagy jelentősége van azokban a termelési ágakban, ahol egy bizonyos munkát, például a betakarítást, a gyapjúnyírást stb., rövid időn belül kell elvégezni. Sok mun­kás egyidejű alkalmazása lehetővé teszi az ilyen munkák rövid időn belüli elvégzését, s ezáltal nagy veszteségek megelőzését.

A kooperáció tehát a munka új társadalmi termelőerejét hozta létre. Már az egyes dolgozók erőfeszítéseinek egyszerű egyesítése is a munkatermelékenység emelkedésére vezetett. Ez az első tőkés műhelyek tulajdonosai számára lehetővé tette, hogy olcsóbban termeljék az árukat és sikeresen konkurrál-janak a kistermelőkkel. A munka új társadalmi termelőerejé­nek eredményeit a kapitalisták ellenszolgáltatás nélkül elsa­játították, s ilyenformán tovább gazdagodtak.

A kapitalizmus manufaktúra időszaka. Az egyszerű tőkés kooperáció fejlődése manufaktúrák keletkezésére vezetett. A manufaktúra munkamegosztáson és kézműves technikán ala­puló tőkés kooperáció. A manufaktúra mint a tőkés termelés for­mája Nyugat-Európában körülbelül a XVI. század derekától a XVIII. század utolsó harmadáig uralkodó helyet foglalt el.

A manufaktúra kétféle úton jött létre.

Az első út az, amikor a kapitalista különböző szakmájú kéz­műveseket egyesít egy műhelyben. így jött létre például a hintó-manufaktúra, amely addig önálló kézműveseiket: kerékgyártó­kat, nyergeseket, szabókat, lakatosokat, rézműveseket, eszter­gályosokat, paszománykészítőket, üvegeseket, mázolókat, fénye­zőket stb. egyesített egy munkahelyen. A manufaktúrában a hintókészítés számos különféle, egymást kiegészítő műveletre oszlik, amelyek mindegyikét egy-egy munkás végzi. Ennek kö­vetkeztében megváltozik a kézművesmunka korábbi jellege. Így például a lakatos most hosszú időn át a hintó készítésének csak egy meghatározott műveletével foglalkozik, és fokozatosan oda­jut, hogy nem az a lakatos többé, aki azelőtt volt, aki önállóan állított elő készárut.

A második út, amikor a kapitalista egyazon szakmájú kéz­műveseket egyesít egy műhelyben. Azelőtt minden kézműves önállóan végezte el valamely áru termelésének valamennyi műveletét. A kapitalista a műhelyben a termelési folyamatot több különálló műveletre bontja, amelyek mindegyikét egy szakmun­kás végzi el. így jött létre például a tűmanufaktúra. A tűma-nufaktúrában a drót 72 vagy még több munkás kezén ment át: az egyik nyújtotta, a másik kiegyenesítette, a harmadik fel­darabolta, a negyedik kihegyezte stb.

A manufaktúrában kialakult munkamegosztás, a különféle árukat termelő egyes vállalatok közti társadalmi munkameg­osztástól eltérően — egy és ugyanazon áru termelésénél alkal­mazott üzemen belüli munkamegosztás.

A manufaktúrán belüli munkamegosztás feltételezi a ter­melőeszközök összpontosulását a kapitalista kezében, aki egy­úttal a termelt áruknak is tulajdonosa. A bérmunkás, a kisáru-termelőtől eltérően, nem termel önállóan árut; áruvá csak sok munkás közös munkaterméke válik. A társadalmon belüli mun­kamegosztás a termelőeszközöknek az egyes, egymástól függet­len árutermelők közti szétaprózottságát tételezi fel. Munkájuk­nak, például az asztalos, a tímár, a csizmadia, a földműves mun­kájának termékei árukként jelennek meg, s az önálló áruter­melők közti kapcsolat a piac révén jön létre.

A manufaktúrában az áru előállításának egy-egy műveletét végző munkások részmunkások. Mivel állandóan egy és ugyan­azt az egyszerű műveletet végzik, kevesebb időt és erőt fordíta­nak rá, mint a kézműves, aki felváltva egész sor különféle műve­letet végez. Ugyanakkor a munka specializálódás esetén inten­zívebbé válik. Azelőtt a dolgozó sok időt vesztett azzal, hogy egyik műveletről áttért a másikra, váltogatta a szerszámokat. A manufaktúrában ez a munkaidőveszteség csökkent. A specializá-lás fokozatosan nemcsak a munkásokra, hanem a szerszámokra is kiterjedt; tökéletesebbek lettek, egyre alkalmasabbakká vál­tak annak a részműveletnek az elvégzésére, amelyhez készültek.

Mindez a munka termelékenységének további fokozódására vezetett.

Szemléltető például szolgálhat erre a tűkészítés. A XVIII. század­ban egy 10 munkással dolgozó kisebb manufaktúra munkamegosztás mel­lett naponta 48 000 tűt állított elő, tehát egy dolgozóra 4800 tű jutott. Ugyanakkor munkamegosztás nélkül egy dolgozó naponta még 20 tűt sem tudott volna készíteni.

A manufaktúrában a munka specializálódása, amely egy és ugyanazon egyszerű mozdulat állandó ismétlésével függ össze, fizikailag is, szellemileg is megnyomorította a munkást. Meg­jelentek a hajlotthátú, beesettmellű stb. munkások. A manufak­túrában tehát a munka termelékenységének fokozódása a mun­kások megnyomorodása árán ment végbe. A manufaktúra „a munkást abnormissá korcsosítja, mert részletügyességét meleg-házszerűen érleli azáltal, hogy a termelő törekvések és képes­ségek egész világát elnyomja benne"1.

A manufaktúra munkásait kegyetlenül kizsákmányolták. A munkanap 18 óra vagy ennél is több, s ugyanakkor a munkabér rendkívül alacsony volt; a manufaktúra-munkások zöme éhe­zett; az új tőkés munkafegyelmet a legkíméletlenebb kényszer­eszközökkel vezették be.

A manufaktúrában alkalmazott munkamegosztás — írta Marx — „a tőke munka feletti uralmának új feltételeit teremti meg. Ezért egyrészt úgy jelenik meg, mint történelmi haladás és szükségszerű fejlődési mozzanat a társadalom gazdasági alaku­lási folyamatában, másrészt viszont úgy, mint a civilizált és raf-finált kizsákmányolás egyik eszköze"2.

A rabszolgatartó társadalomban és a hűbéri társadalomban a tőke két formája létezett — a kereskedelmi tőke és az uzsoratőke. A tőkés termelés kialakulása az ipari tőke meg­jelenését jelentette, ipari tőkének az árutermelésben elhelye­zett tőkét nevezzük. A kapitalizmus manufaktúra időszakának egyik jellemző sajátossága a kereskedelmi tőke és az ipari tőke közötti szoros, elválaszthatatlan kapcsolat. A manufaktúra­tulajdonos csaknem mindig felvásárló is volt. Mint viszonteladó nyersanyagot adott el a kisárutermelőnek, anyagot adott ki otthoni megmunkálásra, illetve összevásárolta a kisárutermelők-től a termékek egyes kellékeit, és termékeket vásárolt tőlük, amelyeket azután eladott. A nyersanyageladás és a termék­vásárlás egybefonódott a leigázó uzsorával. Ez óriási mértékben rontotta a kistermelők helyzetét, munkanapjuk meghosszabbí­tására, keresetük csökkenésére vezetett.

A tőkés házimunka. A kapitalizmus manufaktúra időszaká­ban rendkívül elterjedt a munka kiadása otthoni elvégzésre.

A tőkés házimunka a vállalkozótól kapott anyag otthoni feldolgozása darabbérben. A kizsákmányolásnak ez a formája egyes esetekben már az egyszerű kooperációnál is előfordult. Megtalálható a gépi nagyipar időszakában is, de a manufaktú­rára jellemző. A tőkés házimunka a manufaktúra függvénye­ként jelentkezik.

A manufaktúrában alkalmazott munkamegosztás minden áru termelését több külön műveletre bontotta. A felvásárló manufaktúra-tulajdonosnak gyakran előnyös volt az, ha vi­szonylag kisebb műhelyt létesít, ahol csak összeszerelik vagy kikészítik az árut. Minden előzetes műveletet kézművesek és háziiparosok végeztek, akik otthon dolgoztak, de teljesen függő helyzetben voltak a kapitalistával szemben. A különböző falvak­ban szétszórt háziiparosok gyakran nem is az összeállító tulaj­donosaival voltak összeköttetésben, hanem közvetítő mesterek­kel, akik szintén kizsákmányolták a háziiparosokat.

Az otthon dolgozó kézművesek és háziiparosok olyan bért kaptak a tőkéstől, amely jelentősen alatta maradt a tőkés mű­helyében dolgozó munkások bérének. A háziiparba tömegével vonták be az olyan parasztokat, akiket a pénzhiány arra kény-szerített, hogy mellékkereset után nézzenek. A paraszt, hogy valami csekély összeghez jusson, a végkimerülésig dolgozott, és családja valamennyi tagját munkába fogta. A mértéktele­nül hosszú munkanap, az egészségtelen munkaviszonyok, a leg-könyörtelenebb kizsákmányolás — ezek a tőkés házimunka jel­legzetes vonásai.

Ezek a vonások jellemzik a cári Oroszország háziiparának külön­böző ágait is. A felvásárlók, miután valamelyik faluban vagy kerület­ben a háziipar tényleges gazdáivá váltak, széles körben alkalmazták a kézművesek közti munkamegosztást. Például Pavlovóban a Zavjalovok üzemében (amelynek összeállító műhelyében már a múlt század hatvanas éveiben több mint 100 munkás dolgozott) egy közönséges zsebkés 8—9 kézműves kezén ment át. Dolgozott rajta kovács, pengekészltő, nyélké­szítő, edző, csiszolónő, összeállító, élesítő, márkázó. Ugyanakkor jelentős számú részmunkás nem a kapitalista műhelyében, hanem otthon dolgo­zott. Hasonlóképpen keletkeztek a kocsigyártó, nemez-, fafeldolgozó, láb­beli-, gombkészítő stb. iparok.

Lenin „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" című munkájá­ban a háziiparosok kegyetlen kizsákmányolásának számos példáját hozta fel. Például Moszkva kormányzóságban a múlt század nyolcvanas évei­nek elején a fonalorsózásban, a kötszövő iparban és más női iparokban 37 500 munkásnőt foglalkoztattak. A gyerekek 5—6 éves korukban kezdtek dolgozni. Az átlagos napi kereset 13 kopek volt; a munkanap elérte a 18 órát.

A manufaktúra történelmi szerepe. A manufaktúra átmeneti forma volt a kézművesek és háziiparosok kisüzemi termelése és a tőkés gépi nagyipar között. A manufaktúra a kézműves­iparhoz annyiban hasonlított, hogy alapja a kézi technika ma­radt, a tőkés gyárhoz pedig annyiban, hogy bérmunkások ki­zsákmányolásán alapuló nagyüzemi termelés volt.

A manufaktúrában alkalmazott munkamegosztás jelentős lépés volt a társadalom termelőerőinek fejlődésében. A kézi munkán alapuló manufaktúra azonban nem tudta kiszorítani a kisüzemi termelést. A kapitalizmus fejlődésének manufaktúra időszakára jellemző, hogy csekély számú, viszonylag nagy mű­hely mellett jelentős számú kis műhely létezett. Az áruk egy részét a manufaktúrák állították elő, túlnyomó tömegüket vi­szont továbbra is kézművesek és háziiparosok termelték, akik különböző mértékben függtek a tőkés felvásárlóktól, munka­kiadó vállalkozóktól, manufaktúratulajdonosoktól. Tehát a manufaktúra nem tudta felölelni az egész társadalmi termelést. A manufaktúra mintegy felépítmény volt; az alap továbbra is a kezdetleges technikán alapuló kisüzemi termelés maradt.

A manufaktúra történelmi szerepe az volt, hogy előkészí­tette a gépi termelésre való áttérés szükséges feltételeit. Ebben a tekintetben különösen fontos három körülmény. Először, a manufaktúra, amely a munkamegosztást magas fokra fejlesz­tette, sok munkaműveletet leegyszerűsített. A munkaművele­teket olyan egyszerű mozdulatokra bontotta, hogy lehetővé vált a dolgozó kezének géppel helyettesítése. Másodszor, a ma­nufaktúra fejlődése a szerszámok specializálására, messzemenő tökéletesedésére vezetett, aminek következtében lehetővé vált az áttérés a kézi szerszámról a gépre. Harmadszor, a manu­faktúra, az egyes műveletek elvégzésére való hosszú ideig tartó specializálás révén, ügyes munkásokat képzett ki a gépi nagy­ipar számára.

A kisárutermelés, az egyszerű tőkés kooperáció és a manufaktúra, függvényével — a tőkés házimunkával együtt napjainkban is széles körben el van terjedve a gazdaságilag kevésbé fejlett országokban — Indiában, Törökországban, Iránban stb.

A parasztság felbomlása. Az áttérés a robotgazdaságról a tő­kés gazdaságra. A kapitalizmus fejlődésének manufaktúra idő­szakában az ipar egyre jobban különvált a mezőgazdaságtól.

A társadalmi munkamegosztás fejlődése arra vezetett, hogy nemcsak az ipar termékei, hanem a mezőgazdaság ter­mékei is áruvá váltak. A mezőgazdaság terén végbement az egyes körzetek növényfajták és mezőgazdasági ágak szerinti specializálódása. Kialakultak a piacra termelő mezőgazdaság: a len-, cukorrépa-, gyapot- és dohánytermelés, a tejgazdaság, a sajttermelés stb. körzetei. Ezen az alapon kifejlődött a csere nemcsak az ipar és a mezőgazdaság között, hanem a mezőgaz­daság különböző ágai között is.

Minél tovább haladt előre az árutermelés behatolása a mezőgazdaságba, annál erősebb lett a földművelők közti konkurrencia. A paraszt egyre fokozottabb mértékben függő helyzetbe került a piaccal szemben. A spontán piaci áringado­zások növelték és kiélezték a parasztok közti vagyoni különb­ségeket. A falu jómódú felső rétegeinek kezében szabad pénz halmozódott fel. Ez a pénz a nincstelen parasztok leigázására, kizsákmányolására szolgált, tőkévé változott. A leigázás egyik észköze a paraszti munka termékeinek potom áron való fel­vásárlása volt. A parasztok tönkremenése fokozatosan olyan arányokat öltött, hogy sok paraszt kénytelen volt teljesen abba­hagyni a gazdálkodást, és munkaerejének eladásához folya­modni.

Ilyenformán a társadalmi munkamegosztás előrehaladásá­val, az árutermelés fejlődésével együtt járt a parasztság rétege-ződése; a falun tőkés viszonyok alakultak ki, létrejöttek a fa­lusi lakosság új társadalmi típusai, amelyek a tőkés társada­lom egy-egy osztályát alkották — a falusi burzsoázia és a mező­gazdasági proletariátus.

A falusi burzsoázia vagy kulákság bérmunka alkalmazása, béresek, s még nagyobb mértékben napszámosok és a fő me­zei munkák idején alkalmazott más idénymunkások kizsákmá­nyolása alapján árutermelést folytat. A kulákok a maguk ke­zében összpontosítják a föld (beleértve a bérelt föld), az igás­állatok és a mezőgazdasági termékek jelentős részét. A kulák­ság kezén vannak a nyersanyagfeldolgozó üzemek, malmok, cséplőgépek, törzstenyészetek stb. is. A falusi uzsorások és bol­tosok rendszerint ugyancsak a kulákok közül kerülnek ki. Mindez eszközül szolgál a falusi szegénységnek és a közép­parasztság jelentős részének kizsákmányolásához.

A mezőgazdasági proletariátus a termelőeszközöktől meg­fosztott, s egyszersmind a földbirtokosok meg a falusi burzsoá­zia által kizsákmányolt nincstelenek tömege. A mezőgazdasági proletariátus megélhetésének fő forrása saját munkaerejének eladása. A falusi proletariátus tipikus képviselői az osztásföld­del rendelkező bérmunkások. A tenyérnyi földet elfoglaló el­enyészően kis gazdaság, s az igásállat és a felszerelés hiánya eze­ket a parasztokat elkerülhetetlenül arra kényszeríti, hogy elad­ják munkaerejüket.

A mezőgazdasági proletariátushoz közel áll a szegénypa­rasztság. A szegényparasztnak kis földecskéje és valami kevés jószága van. Az ilyen paraszt még a kenyérrevalót sem tudja megtermelni földjén. Az élelmiszerre, ruházkodásra, a gazda­ság folytatására és az adóra szükséges pénzt jórészt bérmun­kával kénytelen megkeresni. Az ilyen paraszt jóformán már nem is gazda, hanem falusi félproletár. A szegényparaszt élet­színvonala, akárcsak a falusi proletáré, rendkívül alacsony, és alatta marad az ipari proletariátus életszínvonalának. A kapi­talizmus fejlődése a mezőgazdaságban arra vezet, hogy a falusi proletárok és a szegényparasztok száma egyre nő.

A falusi burzsoázia és a szegényparasztság között közbeeső helyet foglal el a középparasztság.

A középparasztság saját termelőeszközei és személyes mun­kája alapján gazdálkodik. A középparasztnak a gazdaságában végzett munkája csak kedvező feltételek esetén biztosítja a csa­lád eltartását. Ezzel magyarázható a középparaszt helyzetének bizonytalansága. „Társadalmi helyzetét tekintve, ez a csoport in­gadozik a felső és az alsó csoport közt, amelyek közül az előbbi felé vonzódik, de amelybe bejutnia csak maroknyi szerencse­fiának sikerül, míg az utóbbi felé a társadalmi fejlődés egész menete éppenséggel taszítja"1. A középparasztság tönkremegy, „lemorzsolódik''.

A burzsoá országok mezőgazdaságában a tőkés viszonyok egybefonódnak a hűbéri csökevényekkel. A burzsoázia hata­lomrajutása után a legtöbb országban nem szüntette meg a feudális nagybirtokot. A földesúri gazdaság fokozatosan alkal­mazkodott a kapitalizmushoz. A jobbágyi függőségtől megsza­badult, de a föld jelentős részétől megfosztott parasztságot foj­togatta a földhiány. Rákényszerült, hogy uzsorafeltételekkél földet béreljen a földbirtokosoktól.

Így például Oroszországban az 1861. évi reform után a parasztok földesúri kizsákmányolásának legelterjedtebb formája a ledolgozás volt, ami azt jelentette, hogy a paraszt a földbérletért vagy az uzsorakölcsön fejében, kénytelen volt a földesúr gazdaságában dolgozni, mégpedig saját termelőeszközeinek — igásjószágának és kezdetleges mezőgazdasági esz­közeinek felhasználásával.

A parasztság felbomlása aláásta az elmaradott technikán alapuló földesúri gazdaság pillérét, a ledolgozási rendszert, a gazdaságilag függő helyzetben levő paraszt kizsákmányolását. A módos parasztnak módjában volt pénzért bérelni földet, s ezért nem szorult rá, hogy ledolgozás fejében, uzsorafeltételek­kel béreljen. A szegényparaszt szintén nem volt alkalmas a le-dolgozási rendszerre, de más okból: termelőeszközök hiányában bérmunkássá vált. Így a földbirtokos ledolgozás céljából főkép­pen a középparasztságot vehette igénybe. Csakhogy az árugaz­daság és a piacra termelő mezőgazdaság fejlődése tönkretette a középparasztságot, s ilyenformán aláásta a gazdaság ledolgozási rendszerét. A földbirtokosok egyre nagyobb mértékben alkal­mazták a bérmunkát, amely termelékenyebb, mint a függő hely­zetben levő paraszt munkája; a tőkés gazdasági rendszer jelen­tősége megnövekedett, a ledolgozási rendszeré csökkent. A ledol­gozás, a robot közvetlen csökevénye azonban a tőkés gazdasági rendszer mellett még hosszú ideig fennmarad.

A belső piac kialakulása a tőkés ipar számára. A kapitaliz­musnak az iparban és a mezőgazdaságban való fejlődésével végbement a belső piac kialakulása.

Már a manufaktúra időszakban számos új iparág keletke­zett. A mezőgazdaságtól egymás után váltak külön a mező­gazdasági nyersanyag ipari feldolgozásának különböző ágai. Az ipar fejlődésével egyre jobban növekedett a mezőgazdasági termékek iránti kereslet. Ezzel kapcsolatban egyre bővült a piac. Például a gyapot-, len-, cukorrépa-termesztésre, vagy haszonállat-tenyésztésre specializálódott körzetek részéről ke­reslet nyilvánult meg gabona iránt. Növekedett a mezőgazda­ságnak a különféle iparcikkek iránt megnyilvánuló kereslete.

A tőkés ipar számára a belső piac magával a kapitalizmus fejlődésével, a kisárutermelők rétegének felbomlásával jön létre. ,,A közvetlen termelő elválasztása a termelőeszközöktől, vagyis kisajátítása, ami az egyszerű árutermelésről a tőkés áru­termelésre való áttérést jelenti (és ennek az áttérésnek szük­ségszerű feltétele), megteremti a belső piacot"!. A belső piac kialakulása kétoldalú folyamat eredménye. Egyfelől a falusi és városi burzsoázia részéről kereslet nyilvánult meg ter­melőeszközök: a meglevő tőkés üzemek bővítéséhez és új üze­mek létesítéséhez szükséges tökéletesített szerszámok, gépeik, nyersanyagok stb. iránt. Megnőtt a burzsoáziának a fogyasz­tási cikkek iránt megnyilvánuló kereslete is. Másfelől az ipari és mezőgazdasági proletariátus számának a parasztság felbomlá­sával szervesen összefüggő növekedése együtt járt a munká­sok létfenntartási eszközeit képező áruk iránti kereslet növe­kedésével.

A kezdetleges technikán és a kézi munkán alapuló manu­faktúra nem volt képes kielégí+eni az iparcikkek iránt a növekvő piac által támasztott keresletet. Gazdasági szükségszerűséggé vált az áttérés a nagyüzemi gépi termelésre.

RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS

1. Az egyszerű tőkés kooperáció olyan termelési forma, amely többé-kevésbé jelentős számú egyidejűleg foglalkoztatott és azonos munkát végző bérmunkásnak egyes kapitalisták által váló kizsákmányolásán alapul. Az egy­szerű tőkés kooperáció a termelőeszközök felhasználása te­rén lehetővé tette a takarékoskodást, a munka új társadálmi termelőerejét hozta létre, csökkentette az egy ter­mékegységre jutó munkaráfordítást. A társadalmi munka termelőereje megnövekedett, de ennek eredményeit a ka­pitalisták sajátították el minden ellenszolgáltatás nélkül.

2. A manufaktúra nagyüzemi tőkés termelés, amely a kézi technikán és a bérmunkások közti munkamegosztáson alapul. A manufaktúrában alkalmazott munkamegosztás je­lentősen fokozta a munka termelékenységét, de egyben meg­nyomorította, teljesen egyoldalú fejlődésre kárhoztatta a bérmunkást. A manufaktúra létrehozta a gépi nagyiparra váló áttérés szükséges feltételeit.

3. Az árutermelés fejlődése a parasztság felbomlására vezet. A falu szűk felső rétege a burzsoázia soraiba emel­kedik; a parasztság nagy tömegei proletarizálódnak — vá­rosi és falusi proletárokká válnak; nő a szegényparasztok tömege; a széles közbeeső réteget alkotó középparasztság tönkremegy. A parasztság felbomlása aláássa a ledolgozási rendszer alapjait. A földbirtokosok a robotgazdaságról egyre inkább áttérnek a tőkés gazdaságra.

4. A belső piac magának a kapitalizmusnak a fejlődé­sével jön létre. A belső piac bővülése a termelőeszközök és a létfenntartási cikkek iránti kereslet növekedését jelentette. Az elmaradott technikán és kézi munkán alapuló manufak­túra nem volt képes kielégíteni az iparcikkek iránt a nö­vekvő piac áltál támasztott keresletet. Szükségessé vált az áttérés a gépi iparra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.